Ugye van, aki arra kárhoztatott, hogy sz. R élete legyen?
Mint ahogy egyesek 25 évesen meghalnak rákban, hiába bíznak, tartják be az utasításokat, bizakodnak, a betegség előtt egészségesen éltek.
Van, aki sz.r életre kárhoztatott, bármit is kezd?
válasza: válasza: válasza:Amit leírtál, a két dolog közt nincs összefüggés.
Nincs elrendelve, hogy "valakinek csak rossz éélete lehet" - mindig adott illetőtől függ, hogy mit hoz ki az életéből, körülményeiből.
Az egészségi állapot és annak drasztikus romlása: ez sajnos bármikor bekövetkezhet, a szervezet bonyolult, sokféle sejtünk van, mindegyik sejttípus rosszindulatú burjánzásnak indulhat...
Igazad van, de nem is vagyok hajlandó boldog lenni sz.r munkahelyen, úgy, hogy minden döntésem rossz, minden kudarcba fullad, amibe belekezdek, mentális betegségeim vannak és egyre több, a pénzem fogy, az egészségi állapotom nem rossz de nem is megfelelő.
Biztos lehet így is boldognak lenni.
Ja és teszek arra, van-e tető a fejem felett.
Amúgy van, egy eladhatatlan lakás.
válasza:Öszintén szólva ha neked ez megfelel, hogy a langyos pocsolyában ülsz és sajnálod magad, az nem azért van, mert "erre vagy kárhoztatva", hanem mert lusta vagy felemelni a fenekedet és elkezdeni valamit, aminek értelme is lenne.
NEm derült ki ,hogy te is 25 éves vagy vagy csak a példa kedvéért írtad, de akár 50-60 évesen is lehet újat kezdeni (és nem, nem feltétlen kell hozzá pénz), csak keresni kell valamit, ami érdekel és azzal foglalkozni!
A rákos dolog egy példa volt, nem értem, honnan a következtetés, hogy én pont annyi vagyok.
Pont arról szól a kérdés, hogy létezik-e, hogy az ember bárhogy széjjelküzdi magát, mégis sz.r lesz az élete, tehát a másik következtetés, amit nem értek, hogy miből gondolod a langyos vízben ücsörgést.
Amúgy mi lenne, ha egy sportoló, tanuló, szigorú beosztással élő, céltudatos embert először megkérdeznél, hogy "mit tesz az életéért" és nem pedig egyből feltételeznéd, hogy semmit?
válasza: válasza:Szerintem abból gondolta a válaszadó a langyos vízben ücsörgést, mert kérdésedből úgy tűnik, mintha keresnéd a lehetőségeket, amire ráfoghatod: miért nem lehet, érdemes változtatni. ("hiszen valaki egészséges volt, korán meghalt rákban"), stb... Mintha keresnéd, hogy fáfoghasd, hogy miért van ez előre elrendelve...
Az jutott eszembe a kérdés olvasásakor, mint amikor egy dohányos azt mondta, nem szokik le, mert minek, amikor valaki 100 éves koráig elélt napi 3 doboz cigaretta elszívásával, másvalki meg egyetlen szálat se szívott, jó levegőn élt és mégis tüdőrákban halt meg. Ismertem alkoholistát is aki azt ondogatta, hogy ismer májrákost, aki egy csepp alkoholt sem ivott soha, ergo nem kell leállni.
Olyan mintha mindenféle lehetőséget keresnél hogy mondhasd: "hát bizony előre elrendeltetett: akinek rossz élete van annak rossz is lesz". Sokmindenben meghatározó a gondolkodás, ezel teremtesz lehetőségeket magad számára, vagy éppen korlátozod be lehetőségeidet.
Esélytelen ez az oldal, csak még száz nagyot tudtok belerúgni a másikba.
Azért kíváncsi vagyok, hogy ti közel 30 évesen mennyit tanultok, mennyire küzdötök (miután az addigi életet is végigküzdöttétek), mennyire szoros a napirendetek, ha végigsírjátok a hazautat és otthon is sírtok, képesek vagytok-e ilyen állapotban is a kötelességeitekkel foglalkozni.
Tegnap is olyan lelkiállapotban mentem haza, hogy ha akkor jön a villamos, eléugrok. Mégis foglalkoztam a kötelességeimmel.
Ja, bocsánat, tudom, itt mindenki lusta, akinek nem elég max 6 óra alvás. Nem szóltam.
válasza:Pedig csak nyavalyogsz összevissza!
Én az egyetemen (BME textipmérnöki szak) a 3 félévben terhes lettem, egy évet halaszotottam, utána napi 8 órában elmentem dolgozni, emellett levelezön folytattam az egyetemet és a gyereket is elláttam. (Az egyetlen segítség az volt a szüleimtöl, hogy náluk lakhattam a gyerekkel, nem kellett fizetnek lakbért).
A napirendem úgy nézett ki, hogy reggel 5-kor keltem, rendbetettem amgam, utána a gyereket felkeltettem, reggeliztettem, felöltöztettem, elvittem bölcsödébe/óvódába, utána elrohantam a munkahelyemre, ott 5-kor végeztem, akkor elmentem a gyerekért, útközben bevásároltam vacsorára, ami kellett, este 8-ig a gyerekkel foglalkoztam, fürdettem, lefektettem, utána pedig éjfélig tanultam.
Ezt 3 és fél évig csináltam, és közben eszsembe sem jutott, hogy sírva menjek haza, egyszerüen idöm sem volt önsajnálatra, az energiámat meg arra fordítottam, ami fontos volt.
Cserébe elértem, amit akartam és most aránylag nyugodttabban és jó anyagi körülmények közt élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!