Mi az amit manapság hiányoltok az emberekből? Tulajdonságok, pl ami régen megvolt az emberekben manapság nincs, igaz ez emberi kapcsolatokra is (barátságokra), mi azamit a modernitás kiölt az emberekből ( vagy valami tipikus korszellem)?

10 vagyok

Ugy ertettem,

Munkahelyen pl ne ordibaljon a fönök

Suliban ne alàzzàk a gyereket nyilvanosan a tanarok

Csaladban a szülö ne csak tiltson meg parancsolgasson, verjen

Baratok közt nem egymas parjara kellene nyomulni

Hivatalokban ne ereztessenek hatalmi hierarchiat (indok nelküli varattatas mert pl passzianszozik, flegma kiszolgalas)

Orvos ne azzal kezdje hogy semmi baja es csak logni akar, aztan a haldoklot is elküldi egy algopyrinnel

Korhazban ne szoljanak be az apolok

Rendörsegen ne az àldozatot hurcoljàk meg, stb

Segítőkészség

Mostanság mindenki csak saját magával van elfoglalva. Ha mellette valakit kirabolnak, nem segít a másik embernek (akit kirabolnak) hanem lelép hogy ő ne kerüljön bajba. Ezen kéne sűrgősen változtatni, és nem csak a saját dolgainkal foglalkozni, hanem kicsit figyelni a másikra is.

Rugalmasság

Régen ha egy gyerek bemenet egy boltba, levert valamit (nem tört össze) nem leordították mint manapság hanem felvették a dolgot és aréb kísérték a gyereket.

Még ennyit tennék hozzá az elöttem szólók véleményéhez

Az egyenesség. Látszat kapcsolatok, heherészős udvariaskodás, aztán a háta mögött kibeszélik. De ha számon kéred, akkor zavarban van és tagad.

Szóval mindenképpen ezt hiányolom az egész emberiségből. Ezt valamiért nem tanítják meg sehol.

A nyitottság. Én az idősebb korosztályhoz tartozom, volt alkalmam megtapasztalni azt az őrült változást, ami az utóbbi évtizedekben végbement. Még 30 éve is, a nagyszüleim minden karácsonykor levágtak két hatalmas disznót. Azért kettőt, mert egyet jószerivel helyben rögtön megettünk, ha összeröffent a rokonság. Mindenki kötelezőnek érezte, hogy évente legalább egyszer összejöjjünk, megtudjuk egymásról legalább azt, ami lényeges.

30 éve, ha cégnél valakinek névnapja, születésnapja volt, vagy csak simán hozott valami kóstolót, telesen spontán is összedobtunk egy-egy bulit. Valaki elugrott egy láda sörért, a másik kiment a tanyára egy demizson borért, megint más aprósüteményt, meg rövidet vett, én telefonáltam a húskombinátos ismerősnek, aki átdobott a kerítésen pár csülköt, megfőztük, aztán hajnalig beszélgettünk, barátkoztunk, vagy nótáztunk. Mindent tudtunk egymásról! Amikor a házamat építettem, nem volt nap, hogy egy-két kolléga ne jelent volna meg segíteni, pedig egyikük se szokta a fizikai melót, és napokig nyögtek utána.

Ma mindenki begubózik, csak magával törődik, semmit se tud az évtizedek óta mellette lakóról, vagy a szomszéd asztalnál ülőről. Elképzelhetetlen összedobni egy bulit. Nincs is hol. A munkahelyeken már nincs rá lehetőség, a párszáz öles szőlők megszűntek, a pincék beomlottak, mert senki sem törődik már ilyen dolgokkal.

Ahol lakom az utóbbi években nagyon megváltozott a lakosság összetétele. Sokan másfelé élnek, idősek közül meghaltak. Elleptek minket a betelepült emberkék. Többszörös milliomosok a nagy részük beképzelt öntelt diplomás felfújt hólyag. Az őslakosok nem nagyon találják a közös hangot mivel teljesen más világban élnek, nincs azonos érdeklődési kör. Megalázkodni nekik csak kevesen képesek.

A forgalom is jelentősen nőtt, ugye minden háznál két kocsi a minimum.

Kérdésre válaszolva az egyenes becsületes

segítőkész szerény embereket tudom értékelni. Többi az kuka.