Az embereknek miért nem tetszik ha valaki kimondja az igazságot?

Az egyik kollégám, aki abszolút képtelen az önálló munkavégzésre, megkérdezte, hogy ugye sok hülyeséget kérdez. Egyszerű választ adtam neki: igen.

Most én őszinte voltam, vagy bunkó?

Láttam rajta, hogy nem tetszett neki a válasz, de ő kérdezte. És aznap már durván az idegeimre ment, nem tudtam tőle a saját munkámra koncentrálni, szóval elég nagy erőfeszítés volt részemről, hogy egy semleges igent feleljek és ne oltsam rommá ott helyben.

#11

Hát, ugye az agresszív kismalac is ilyen tömören válaszolgat.

Ha például azt mondtad volna, hogy "Mi tagadás, tényleg sokat, de lesz ez majd jobb is, oda se neki", akkor nem hazudtál volna, de nem lettél volna nyers sem, mint a lópokróc, nem mellesleg kicsit biztattad volna, mert talán az átlagnál több pozitívabb jellegű véleményre lenne szüksége (mondjuk azért, mert sok hasonló "őszinte" emberrel találkozott már eddig is, akik elvették a bátorságát).

A babusgatást már megkapta mindenkitől de semmi fejlődést nem mutat. Nem mellesleg nem is én vagyok a munkaadója, csak én voltam legközelebb a fárasztáshoz. És már többször okozott nekem kárt. Nem vagyok türelmes típus. Upsz.

És tudod mit? Inkább vagyok ilyen mint ál kedves.

Egyreszt az eloadasmod. Mit-hogyan mondasz. Nem mindegy, milyen szellemi kepessegunek mondod.

A masik, hogy az emberek a fejukben elnek. Egy belso erzes es gondolatvilagot tekintik valosagnak. Erosen ragaszkodnak ehhez a belso vilaghoz.

Ha ezt az ÉN kepet serelem eri, egoizmus, akkor nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Igy nem marad mas, mint a serelem, tamadas, stb.