Pszichopatáknak ugye nincs szükségük lelki szemetesre?

Nincs szükségük, ezért nem mennek pszichiáterhez se soha. Ők a maguk szemszögéből full egészségesek.

Ők nem lelki szemetest keresnek többnyire, hanem áldozatot akibe bele lehet kötni.

3-as

1. A problémákat meg lehet oldani megbeszéléssel!

2. Ha valami bánt és elmondhatod valakinek, aki megért, attól megkönnyebbülsz. Ellenkező estben fizikai betegséget is okozhat a belső feszültség és elfojtás.

Legalábbis normális ember így működik.

#5 Akkor nem vagyok normális ember, de nem is zavar. Ha gyakorlati, konkrét tanácsot tudok kérni valakitől, akkor azt bármikor kérek, lelki támaszra eddig még sose volt szükségem. És ha valakinek elmondom a problémáimat, az egy kicsit sem okoz megkönnyebbülést, miért okozna? Attól még, hogy elmondom valakinek még nem oldódik meg maga a probléma. Jellemzően akkor jön elő sztoriként, miután már önállóan megoldottam.

3as vagyok.

"És ha valakinek elmondom a problémáimat, az egy kicsit sem okoz megkönnyebbülést, miért okozna?"

Egyszerűen azért mert így működik az emberek döntő többsége. Szükségünk van érzelmi támaszra, más emberek elismerésére. Ez normális és természetes emberi dolog.

Ha van egy problémád és megbeszéled, lehet hogy tisztázni tudjátok és megoldodik a probléma. Ha más jellegű probléma, lehet hogy tud tanácsot vagy ötletet adni.

A tudat önmagában, hogy nem csak egyedül jársz abba cipőben, megkönnyebülést okozhat.

Nem mondtam hogy nem vagy normális, nem ismerlek csak általánoságban mondtam dolgokat.

Az nem úgy van hogy úgy se lesz tőle jobb. Nem döntés kérdése. Szorongó alkat vagyok, tudom hogy nincs értelme szorongani bizonyos helyzetekben de ez nem döntés kérdése. A fenti dolgok pont ilyenek. Így működünk és kész.