Miért párosul a pozitív gondolkodás és a spiritualitás sokszor gőggel?

Ez aránylag nagyon kevés.

És a spirituálizmusnál indirekten társul

Vajon hány embernél tapasztaltad ezt, kiknél és hol?

Érdekes, hogy sokszor inkább az alázkodás, a szerénység az, ami jellemező, öltözködésben és viselkedésben egyaránt.

Én még ilyet nem tapasztaltam.

Egyébként az tény, hogy nagyon sok ember még mindig nem jutott el arra a szintre, hogy megértse azt az egyszerű tényt, hogy az ember két részből áll: test - anyagi és szellemi - lélek. Hiába van az a közmondásunk, hogy ép testben ép lélek, szerintem az embereknek fogalmuk sincs ennek a valós jelentéséről. Meg akkor miért vannak olyan szavaink, hogy lélek, lelkiismeret, lelkiismeretfurdalás, lelkizés, lélekölő..stb. ha képtelenek azt elhinni, hogy az embernek lelke is van, nemcsak teste.

Értem a gondolatodat, a problémádat. Nagyon hasonlót az MLM-eseknél, a coach-oknál, és hasonló kaliberű embereknél tapasztalok. Ezen emberek mindenféle önismereti tréningre jártak/járnak, ahol részben/egészben megismerik önmagukat, és a csoportokban találkoznak más emberekkel, akiknek hasonló, más, nagyobb, kisebb, egyenlő problémákkal küzdenek, és mivel a csoportban megtalálják a "nem vagy egyedül" érzést, valamint megmutathatja önmagát, és egyben visszajelzést is adnak felé, így elindul egy önismereti változáson, amit önmaga irányít, de a csoportja is hatással van rá.

Ehhez ugye mani, türelem, a változás iránti elkötelezettség szükséges. És hát mivel az egy ivásúak megtalálják egymást, így erős a csorda, ami okozhatja a gőgöt, mert ők már "átszellemültek".

Én sem értem ezt az egészet, hogy ez mire jó, ha megnézzük az utca embereit: egy részük valószínűleg benne van ebben a "buliban", és mégis van, hogy nem egy egyszerű emberről halljuk, hogy problémába, botrányba bonyolódott, stb. Akkor ér valamit a pozitív életszemlélet?