Akkor, ezután tisztelnünk és szeretnünk kell/ene/ Mészáros Lőrincet?

Nem. Ilyenért pláne nem.

Senkit sem KELL vagy KELLENE (kik szerint is?) tisztelni, sem szeretni. Akit tisztelsz, azt tiszteled azért, mert úgy viselkedik, úgy él, úgy gondolkodik, hogy minden tette által tiszteletreméltó lesz - azaz önmaga vívja ki a saját emberi nagyságával a tiszteletet, nem pedig akármilyen alapon és ürügyeken kiköveteli vagy kikövetelteti magának (a hatalmi haverokat vagy másokat felhasználva).

A szeretet az néhány fokkal még macerásabb ügy.

Ezt hívják marketingfogásnak. (Már ha tényleg ő adta.) Érezte, hogy mindenki utálja, ezért gyorsan eladományozta a vagyona fél ezrelékét. (Több, mint 300 milliárd a vagyona.) Máris ő lett a nagy jótevő.

Félreértés ne essék, határozottan pozitív lépés volt tőle. Bár én erősen megkérdőjeleztem, hogy puszta emberi jóindulatból tette. És felmerül a kérdés, hogy ez nyom többet a latban, vagy mondjuk az, hogy egy olyan hatalmat támogat, ami teljes vállszéleséggel kiállt egy emberek ezreit lemészárló népirtás mellett? (Vagy amelyik hatalom miatt hány ember is fagyott halálra múlt télen? Hányan haltak bele a pocsék egészségügyi ellátásba? Milyen ironikus, nem?)

Arról már ne is beszéljünk, hogy miből és hogyan szerezte vagyonát, kitől mit nyúlt le. Tudjuk: más f...ával könnyű verni a csalánt.

Ha egy embert megítélünk, akkor nem csak egy cselekedetét kell felmérnünk.