Szülők ez miért van? Más szülő is ilyen az ünnepekkor?

Az én anyám megkattan a Karácsony (egyéb) ünnepek közeledtével. Senki nem kötelezi semmire, lehetne jó hangulat, jó kedv, de anyám egy mártírt játszik, hogy neki csak munka ès fáradtság ez a karàcsonyi időszak és inkább menne dolgozni, mint ezzel foglalkozzon. Teljesen elrontja a végén az idegbeteg stílusával a hangulatot. Mindent csak ő tud megcsinálni jól, te szrul csináltad azt nem is így kellett volna.. ha valaki csinál valamit a családból. Leszólja, hogy rosszul csináltad. Kiabál, meg veszekszik. Elront minden jó hangulatot, pedig aztán pont le van szarva, ha nem minden tökéletes a menüben például. Nem értem én ezt. Az ajándékozáskor se tud örülni, tényleg bármit adhat az ember semmi őszinte öröm az arcán. Nagyszülőkhöz száját húzva megy el, látszik hogy nem akar ott lenni, nem beszélget. Egyszerűen elront mindent és a másik embernek lehúzza a jó kedvét, derűs hangulatát. Én annyira rosszul érzem már magam a közelében, hogy nincs kedvem lassan nekem se semmihez. Dekorálnék, sütit sütnék, de már nincs kedvem hozzá. Olyan, mintha megfertőzött volna a savanyúságával az évek alatt...

Ha letudta az "óriási szenvedést", utàna a karácsony többi napján csak fekszik a nappaliban és tv-t néz, vagy alszik.. nem jönne el velünk a gyerekeivel sehova, esetleg egy családi korizás, vagy bármi kisebb program. (Akár csak megnézni a gyerekeit korizni) Mit lehet kezdeni egy ilyen anyával/emberrel, aki ennyire szenved? Persze a végén ő panaszkodik, hogy mindenki milyen és észre sem veszi, hogy az ő stílusa miatt van feszült hangulat. Tavaly kèpes volt megsértődve leülni a fotelba enni, és félbe maradt az ünnepi terítés meg minden egyéb, mert valamin kiakadt és teljesen felbszta magàt, aztán elkülönült és ennyi volt a Karácsonyi vacsora, mindenki a szobájába volt utána, mert elvágta a hangulatot azzal, hogy ült a nappaliban, nem lehetett hozzászólni és őt nem érdekli semmi, oldjuk meg ahogy akarjuk. Apukám pedig teljesen más személyiség, de már őt is megkeseríti teljesen. Pedig aztán segít neki apum, (más is segítene) csak ugye az se jó, mert mindent csak ő csinál jól, senki más. Szóval nem is értem ezt, hogy lehet így élni. Évekig azt hittem mi vagyunk rossz gyerekei, pedig igazából ezt ő okozza, ha kedves lenne, más is tudna a közelében maradni, de így csak elűz mindenkit már és csak lerombolja a hangulatot.