Mennyire jellemző a mai világban, hogy hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő magyar emberek roma családból választanak maguknak élettársat, feleséget?

Annak idején kulturális antropológiából tanultuk, hogy a romák végleges magyarországi letelepedését követően, vándorló életmódjuk megszűnésével a magyar falvakból és mezővárosokból elüldözött, kiközösített fogyatékkal élő személyeket a települések szélén lakó roma családok fogadták be és ha esetleg magatehetetlenek voltak (pl. szellemileg visszamaradottak) akkor a romák gondoskodtak ellátásukról, élelmezésükről. Kevésbé sérülteknél vagy akik csak valamilyen enyhébb testi rendellenességgel rendelkeztek jellemző volt a romák közül történő házasodás. Ilyen férfiak sok esetben pénzért fiatal roma feleséget vettek maguknak és az esküvő után ugyan nem a romatelepen, de annak közelébe, a települések magyarlakta belterületeitől távolabb építettek házat. (A földesúrnak vagy a királynak a tizedet befizették és a templomba eljártak, szükség esetén bizonyos szolgáltatásokat igénybe vettek, de másban nem érintkeztek a többségi magyar lakossággal.) Mennyire él még ez a szokás napjainkban? Az világos, hogy Budapesten a fogyatékkal élők teljes mértékben integrálódtak, de mi a helyzet vidéken? Normális, szépen kifejtett, bugyuta kamaszőrjöngést mellőző válaszokat kérek szépen. Köszönöm.