Ez azt jelenti hogy önző lennék?

Mikor másokra próbálok gondolni nem tudok elérzékenyülni... de ha magamat képzelem olyan eseményekbe amik szomorúak vagy depresszív hangvételűek akkor képes vagyok megkönnyezni(magam?). Ha másokra gondolok akkor nem igazán vált ki hatást belőlem. Kivéve persze a szüleim mivel velük nőttem fel valamennyire át tud jönni néha a fájfalmuk amikor nem vagyok mérges. Kivétel még amikor valakibe szerelmes leszek vagy rajongok értük nem is tudom hogy mondhatnám akkor őket is tudom bizonyos mértékig sajnálni. Kicsit úgy írnám le hogy akire azt érzem az enyém azt tudom sajnálni, akinél nem érzem ezt az valószínűleg nincs elég közel hozzám és nem érdekel.

Csak azért vetődött fel ez bennem mert körülöttem vannak sokan olyanok akik sajnálnak másokat olyanokat is akiket nem is ismernek. Legalábbis ezt mondják szóval nem tudom hogy tényleg sajnálják őket, meg együttéreznek velük vagy csak ez rögzült be? Amolyan elvárás hogy legyen mindenki mindenki felé együttérző meg szakadjon meg a szíve ha ilyen meg olyan dolgok történnek a másikkal(olyanokkal akikhez semmi közük).

Lehet hülye kérdés, de nekem sokszor az az érzésem, hogy le se szarják a másikat, és csak színjáték az egész. Nyilván nem tudatos.

Vagy csak magamból indulok ki? Ti mit gondoltok?