Az miért lehet, hogy nem tudom szavakba foglalni a gondolataimat, viszont írásban könnyen kifejezem magamat?

Amikor eléd teszik a lapot, akkor leülsz és elkezded dolgoztatni a fogaskerekeket. Hol az egyik, hol a másik fogaskereket hajtod meg jobban, van idő gondolkodni, nem kell mással foglalkoznod.

A beszéd során általában a másik fél kérdéseire reagálsz. Ilyenkor nincs időd az összes fogaskereket mozgatni, mivel szorít az idő, időben kell válaszolnod. Ahogy az első fogaskerék megmozdul, már mondod is, ami az eszedbe jut, nem várod meg, míg a többi is elkezd forogni. De nem is várhatod meg.

Ilyenkor azt kell csinálni, hogy miután válaszolsz a kérdésre, és a másik reagál, elkezdesz gondolkodni azon, hogy még mit tudnál hozzátenni az előző valaszodhoz. Persze közben figyelni kell arra is, hogy mit mond a masik. De ezzel a technikával az összes fogaskereket meghajtod.

Remélem érted mire gondoltam.

Velem is ez van és azért, mert írásban van időm kigondolni a megfogalmazást és közben nem látom, hogy milyen arcot vágnak, ha nem vagyok biztos valamiben, utánanézhetek, javíthatom, stb.

Szóban zavaró, hogy már rögtön látom a reakciókat és ott nincs javítási lehetőség, nem szívhatsz vissza egy szót, mondván helyette egy másik értelmesebb, stb.

Én nekem kicsi az önbizalmam, ezért van ez az egész nálam. Vannak helyzetek, amikor lassabban is beszélek emiatt, hogy biztosan jókat mondjak.

Plusz, régebben nekem volt egy problémám; nagyon sokat beszéltem és ezt, magától értetődően, rengetegen utálták bennem. Ezt elhagytam, viszont maga a feszengés megmaradt bennem, amikor beszélnem kell.