25-30 évesen mindent a "szerencsére" bízni? Elítélendő az ilyen ember? Vagy inkább bártornak számít?

Mit gondoltok egy olyan emberről, akinek nem volt különösen nehéz, de könnyű se az élete, de rengeteg minden kimaradt az életéből, mint például nem volt lehetősége tovább tanulni az általános iskola után.

És mostanra eljutott arra a pontra, hogy nem szeretne családot, nem szeretne hasonló dolgokat, csak arra szeretne törekedni, hogy profi szerencsejátékos legyen.

Ugye Amerikában ennek az élet formának elég mély kultúrája van, és Európába is egyre több például profi kártyás teszi át a székhelyét.

Nyilván való ehhez kell némi tőke és bizonyára jó párszor az ember lenulláza magát.

De ennek nem annyi veszélye van, mint egy kisebb vállalkozásnak?