Mit gondoltok, mikortól számít egy ember nagynak?

"Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor - ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek."

Mivel az ember egész életében tapasztalatokat szerez, ezért az új tapasztalatok birtokában tényleg úgy tűnik, hogy régen nem voltunk "ilyen" bölcsek.

Viszont ez szerintem nem egy jó viszonyítási alap. A kortársainkhoz több értelme van viszonyítani, hogyha azt vizsgáljuk, hogy hol áll az életünk (vagy éppen mennyire vagyunk gyerekesek, stb...) mivel ők vannak ugyan abban az életszakaszban, mint mi.

Szóval ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen voltál, akkor ne abból indulj ki, hogy most milyen vagy, hanem inkább abból, hogy akkor milyenek voltak a többiek.

Most lehet, hogy gyerekesnek gondolod magadat, de ha mások is pont ugyan olyanok voltak, akkor nincsen semmi gond.