Más se emlékszik rendesen a kínos szituációkra, amik történtek vele?

Valamiért azt vettem észre, amikor valami ciki dolog történik velem, utólag olyan furán emlékszem rá, szerintem van, hogy az agyam hozzátesz dolgokat és "felnagyítja" az eseményt, de nem vagyok benne biztos. Amúgy lehet, ez amiatt van, hogy alapból nagyon szorongok.

Csak hogy egy példát is említsek, hogy érthetőbb legyen: Még pár éve, az egyetemen esett meg velem, hogy szóbeliznem kellett egy tantárgyból és egyszerre csak pár ember lehetett bent a teremben, szóval mikor valaki végzett a szóbelivel, behívtak egy másik embert. Amikor én következtem, a tételhúzás után mondta a tanár, hogy húzzak egy lapot és üljek az üres helyre, én pedig nem tudtam, milyen lapról beszél, mert a tanári asztal mellett volt egy polc, amin lapok voltak, de azokon tételek voltak kidolgozva, meg ilyesmi. És a tanár látta rajtam, hogy nem értem, mi van, mire kb. ordítva elmondta még egyszer, olyan hangsúllyal, mintha egy fogyatékoshoz beszélne (mondjuk nem csodálom). És azóta is állandóan eszembe jut ez az esemény és olyan furán emlékszem rá vissza, ugyanis néha meg mernék esküdni, hogy az egész vagy 5 percig tartott és egy tucatszor elmondta a tanár, mit csináljak, meg mintha hallottam is volna a többi bent ülő vizsgázót nevetni a nyomorékságomon, stb., de máskor olyan, mintha "csak" 2-szer kellett volna elmondania a tanárnak, hogy vegyem már el a lapot és üljek le.

De olyan is volt, hogy egy gyakorlati órán engem szólított fel a tanár, hogy oldjak meg egy feladatot és nekem más eredmény jött ki, mint neki, és amikor elmondtam, hogy csináltam a feladatot, kiderült, hogy én csináltam jól, de valamit elkezdett magyarázni, hogy az én módszerem miért nem jó. Erre egy csoporttársam is felszólalt, hogy neki is az jött ki, mint nekem, mire a tanár annyit mondott, hogy "oh...okés, akkor az a jó eredmény" és ment a következő feladatra. És néha erre is úgy emlékszem vissza, mintha a csoporttársaim röhögtek volna rajtam, hogy a másik lánynak jobban hitt a tanár, mint nekem, máskor meg úgy, hogy csendben hallgattak.

Mással is ez van?