Vannak még hozzám hasonló romantikus, szenvedelyes emberek?

A legtöbb ember szeret a párjával tölteni az idejét. Nem tudom te milyen környezetbe vagy, de én látom a barátaimon, ahogy a párjukhoz viszonyulnak, hogy igenis megvan a belső összhang. És nem csak elhajtanak egymás mellett.

Én nem nevezném magam romantikus embernek, de mégis imádom ha nap végén a párommal együtt filmezünk, fürdünk, vacsit készítünk, bújunk. De azért mert mindkettőnket kikapcsol, és feltölt nem pedig mert olyan végtelenül szenvedélyesek vagyunk, hogy mindent (külvilág, pénz, hatalom, karrier) elfelejtünk egymásért.

Mi ilyenek vagyunk. De ehhez azért az nem árt, ha nem egy putriban élünk, hanem pl ki tudok ülni a kertkapcsolatos lakásom elé, ha nem a legolcsóbb bort kell vennünk a párommal, ha nem szakadunk bele a megélhetésért a munkába annyira, hogy este belezuhanjunk az ágyba. Meg az sem árt, hogy a páromnak nem derogál elmosogatni, ha a romantikus vacsorát megcsinálom. Meg az sem árt, ha együtt teregetjük ki a ruhákat, mielőtt töltünk egymásnak bort... Érted...

Szépek az elképzeléseis és vannak ilyen párok. De az ilyen párokból kétféle van. A kirakat, ami egy kalap szar és az, ami nem egy rózsaszínhányásos álomvilág, hanem egy erős szövetség, barátság, ami mögött kemény munka van. És amiben az általad említett pillanatok attól különlegesek, hogy előtte letettül az asztalra a magunk részét és alapot biztosítottunk neki. Racionális alapot.