A mostani koronavírus járvány rámutatott arra, hogy az átlagember érzéketlen a beteg emberekkel szemben?

Én nem gondolom, hogy az átlagember érzéketlen és szärember volna. Gondolom, te az átlagember fölé pozícionálod magad, de akkor íme egy átlagember meglátása:

amikor berobbant a tudatba nálunk is a vírus, sokkal elővigyázatosabb lettem, mint máskor, metró után egyből a kézfertőtlenítőhöz nyúltam, nem ültem le, nem fogtam meg a korlátokat még véletlenül sem. Amikor kihírdették a kijárási korlátozást, 2 hétig sehova nem mentem, csak boltba.

Tudod, nekem is van krónikus betegségem, anyagcserezavarom, egy sor hormonális problémám. Ezeket ma a magyar egészségügyben járványtól függetlenül sem szokás túl komolyan venni, de én magánúton zsebből a befizetett temérdek adón felül kezeltetem.

Aztán a vírusra hivatkozva bezárták a rendeléseket, kiürítettek 36000 kórházi ágyat, persze a TB-t ugyanúgy vonják. Mindenki az időseket félti, mi, fiatal betegek (tudod, akiken nem feltétlenül látszik, meg odafigyelünk magunkra) meg le vagyunk szärva. Nem mehetünk el orvoshoz, nem mehetünk el vérvételre, mert a hajhullás, a hízás, a fél testedet elárasztó pattanások nem komoly és halálos tünetek. Az, hogy a pajzsmirigyed egyre rosszabb, senkit nem érdekel, mert jaj, koronavírus van és szegény beteg emberek.

Senkit nem érdekel, hogy esetleg neked is el kéne menni kontrollra, beállítani a gyógyszereid stb, de neked igenis gondolnod kell mindenki másra.

Külön öröm, hogy újranyitnak az állatkertek, éttermek, strandok, de orvoshoz továbbra sem mehetsz, fuck logic.

Szóval, igen, bocs, én mint átlagember, aki nem keveset befizet a közösbe és én is szeretnék már végre 2 hónap után eljutni orvoshoz, meg ismét teljes fizetésért dolgozni, egy ponton túl leszärok másokat, mert én is szeretnék normálisan és egészségesen élni.

Nem kórházba, csak szakrendelésre és vérvételekre mentem volna. Nem vagyok "annyira" beteg, ezért én elesek a megfelelő orvosi ellátástól.

És igen, magamra vettem, mert most ezt el kéne fogadnom, hiszen vannak, akik rosszabb állapotban vannak, meg akik még nálam jobban is veszélyeztettebbek, de valahogy nem érdekelnek ezek az emberek. Tudom, önző dolog, de ha neked lenne komoly bajod és nemet mondanának a kivizsgálásodra, mondván, hogy hátha más megbetegszik, aki veszélyeztettebb még nálad is, nem tudom, mennyire tudnád elfogadni. Főleg, hogy két hónapja játszák már ezt és nem tudni, hol a vége.

Szóval igen, nekem is van krónikus betegségem, de az, hogy ne kapjam el a vírust, az az én felelősségem. Én nem járok emberek közé, nagyobb figyelmet fordítok a higiéniéra, ha lehet rendelek és nem járok boltba, de nem várom el, hogy miattam leálljon a gazdaság, meg emberek tízezrei/százezrei munkanélkül maradjanak.

Felőlem lehetnek fesztiválok is, megértem azt is, aki egész évben ezt várta, annak az nagyon szär tud lenni. Nem körülöttem forog a világ, az élet nem állhat meg, nem maradhatunk otthon örökké, ha félsz, maradj otthon te, ennyire egyszerű, ez a saját felelősséged.

Számomra nincs különbség akkénti megnyilvánulásokban, hogy az általad felvázolt egyik csoport "tajgetosz pozitívnak", a másik csoport "értéktelennek, narcisztikusnak" nyilvánítja egymást. Ez nem hozza közelebb az állás pontokat, és mindegyik csoport a másik dolgával foglalkozik a saját dolga helyett. Mindenki a maga dolgaival számol el. Dale Carnagie egyik nagyszerű könyvében olvastam: "egy embert jobban érdekel egy pattanás a nyakán, mint egy földrengés Afrikában".

Amit véleményen szerint érdemes tenned: ítélkezés helyett kérlek fogalmazd meg, hogy mire van szükséged, mit tud a köz most érted tenni. Egészséget, bátorságot, biztonságot csak önmagadnak adhatsz, viszont ha kérsz, ehhez nagyon könnyen kaphatsz támogatást azoktól, akik osztják ezen értékeket.

Egyetlen probléma sem oldható fel azzal a szemlélet móddal, ami a problémát elő idézte, avagy ne az esztergomi buszra szállj fel, ha a Balatonra szeretnél menni. Ha hiányt keresel, mindig hiányt fogsz találni, ha megoldásokat keresel, fogsz megoldást is találni.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy jobban érezd magad?