Nektek mikor/minek a hatására történt nagy fordulat az életetekben?
Az utóbbi 1 évben velem rengeteg dolog történt (főként rossz, illetve elgondolkodtató helyzetek), amik hatására teljesen átértékeltem mostanság mindent. Teljesen máshogy tekintek az életemre, magamra és a családomra. Úgy érzem, hogy ezek által kezdem magamat megismerni. Nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel az én koromban (17), de eddig fogalmam sem volt magamról. És áltattam magamat, hogy ugyan már, én aztán tudom mit akarok. De rájöttem, hogy ez nagyon nem így volt/van. Persze tudom, hogy még sok mindent kell megtapasztalnom és megtanulnom, de talán az elmúlt egy hónapban történt az, hogy elkezdett "benőni a fejem lágya". Ezt nem úgy értem, hogy nem játok bulikba és megválogatom jobban a barátaimat (mert eddig is elég introvertált voltam), hanem az egész életszemléletem más lett. Azt hiszem, hogy jót tettek nekem, hogy megtörténtek ezek a dolgok. (Bővebben nem szeretném kifejteni, mert elég személyes dolgokról van szó, amiket lezártam magamban. Nem nyomom el, csak lezártam..) És ennek kapcsán azon gondolkodom, hogy a többi embernek mi volt az a dolog, esemény, ami után mindent máshogy látott.
Igazából mivel én magam se írtam le konkrétan, ezért lehet, hogy így furán hangozhat a kérdésem, de azért teszek egy próbát.
válasza:Nagy fordulat nem igazán, de gondolkodóba estem.
Barátnőm férje bekerült a kórházba, ahol dolgozom, kiderítettük, hogy agydaganata van. Borzalmas, le vagyunk sokkolva, várjuk a műtétet.
Elkaptam a koronavírust, aminek a szövődménye miatt kórházban kellett picit feküdjek. Életemben nem voltam még soha de soha beteg, picit fura volt.
Mivel sebészeten dolgozom, rengeteg sorsot, tragédiát látok, ami miatt megtanultam átértékelni dolgokat.
Hirtelen így ennyi volt a 2020-as évből, most már jöhetne a jó része.
válasza: válasza:
válasza:Amikor szakítottam ag exemmel. 15 éves koromtól kezdve 25 éves koromig kapcsolatban voltam. Kapcsolatfüggő vagyok.
Egyben nagyon pozitív de nagyon negatív érzés is volt. Hatalmas kő esett le a szívemről, szabadnak éreztem magam, de közben meg nagyon magányos voltam, meg voltam őrülve, hogy tartozzak valakihez. Kb egy fél évet voltam egyedül, és semmit nem bántam meg amit akkor csináltam, nagyon jót tett, tapasztalatot szereztem, úgy érzem. Viszont bánom, hogy fiatalabb koromban nem jártam el bulizni, nem volt több kapcsolatom, nem voltak "tinis" balhéim. Mindig is introvertált személyiség voltam, barátaim is alig vannak. Exemmel való szakításom kicsit felrázott.
Két éve meghalt a papám. A másik papámat nem is ismertem. Nagyon régen volt egy álmom, amiben azt álmodtam, hogy papa meghalt és nem tudtam vele beszélni, aztán felkelt a sírjából, meghallgatott majd visszafeküdt. Mikor bekerült a kórházba az intenzívre azonnal bementem hozzá. Szörnyű élmény volt, de közben meg megnyugodtam, hogy igenis halála előtt (utána még hónapokon keresztül ápolták, de hallucinált) még tudtam vele pár szót váltani. Nagyon elgondolkodtatott az eset,meg ahogy átéltem, sokat tanultam magamról.
Csináltam még olyan dolgokat, amikre nem vagyok büszke, de minden egyes tapasztalatért megérte megtennem, amiket tettem. Nem bántam meg semmit, csak tanultam belőlük.
#1 Ismerős érzés. Nekünk is volt fél éve egy időszak, amikor sorozatban haltak meg a családom régi közeli barátai, rokonaink (autóbaleset, rák, öngyilkosság és hasonlók). Ha az ember testközelből látja, hogy mit is vesz el a halál, nagyon elgondolkodik. Bár mivel te ebben dolgozol, neked biztosan még nehezebb szembesülni vele és túltenni magad rajta. Én nem biztos, hogy meg tudnám mindezt tenni. De biztos jön majd egy jobb időszak. (Még ha nem is ebben az évben.) És remélem, hogy már meggyógyultál, ha nem, akkor jobbulást! 😔
#2 Borzalmas lehet, ezeket végignézni. Nekünk a dédmamánkat kell gondozni, mivel sajnos ágyhoz van kötve, de szerencsére ő egyébként jól van.
#3 Kicsit ijesztő meg elgondolkodtató volt ezt végigolvasni. Erre a válaszra számítottam talán legkevésbé. Nekem kicsit úgy tűnik, mintha összezuhantál volna. (Persze ezt nem megbántásból írom.) Nem lehetne valamit tenni? Persze, ha kicsik a gyerekek, akkor nehéz megoldani. De egy rakás ismerősöm van, aki a gyerekvállalás után tanult tovább, sikeres karriere lett (persze elsők a gyerekei). Szóval szerintem azért ne add fel a "gyerekek miatt" az életedet. Kicsit olyan, mintha depresszióba estél volna. Persze nem ismerlek, nem tudhatom, hogy mi van igazából, csak találgatok.. de tényleg nem bántani, csak segíteni szeretnék.
#4 Szerintem mindennek oka van, hogy mikor, miért és hogyan történik. Csak a legtöbb esetben sok idő kell, mire rájövünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!