Hogyan válhat valaki együttérzőbbé?

Szerintem akkor, ha átél rossz időszakokat, helyzeteket, ha padlóra kerül, megtörik. Illetve, ha látja mások szenvedését (és nem szadista az illető).

Pl: Kórházi gyakorlatom első napja. Reggel 7-re kellett menni, 6:47-re ott voltam (megnéztem, hogy sikerült a befutásom), az ott dolgozókon kívül senki, üres és sötét a kórház, mivel még kint a téli évszak miatt sötét volt. Az első amit meghallottam lentről, az fájdalmas nyögés. Kérdeztem magamtól, hova kerültem. Aztán rövidesen meglett a forrás. Egy idős néni, deréktól felfelé égési sérülésekkel. Az egész arca, majdnem az egész karja, mellkasán is valamennyi. Állítólag ráesett a konvektorra vagy magára ejtette a vizet, de ezt senki nem hitte el neki, de ugye nem kérdezősködött senki erről. Két héttel később is ott volt.

Szerintem bárki, aki meghallja, pláne látja, együttérez vele, hogy ez milyen pocsék, fájdalmas, amit lehet pl: forró ragasztó miatt lett első fokú égési sérülésem, és ezt beszorzom ezerrel.

Na meg az olvasás is segít. Különböző helyzetekbe kalauzol, és simán lehet, hogy annyira jó a történet, annyira belemélyedsz, hogy átérzed ami történik.

Megjegyzem, én i mindig együttérző voltam, mert már kislányként padlón voltam, összetörve, aztán idővel is jöttek újabb és újabb dolgok. Így nem volt nehéz.

könnyedén

amikor az ember ráébred arra, hogy mindenkinek az élete egy tragikomédia, akkor egy fokkal könnyebb átérezni embertársaink szenvedését