Mennyire ciki, ha a férfi van otthon háztartásbeliként, ki mernétek mondani, vagy titkolnátok mások előtt?

Kicsit gáz de valószínűleg szégyellném. (nem az a gáz, hogy háztartásbeli lennék hanem az, hogy nem merném felvállalni :D)

Ugyanakkor ha a feleségem a tehetségesebb és ő jobban keres, a családnak meg egyértelműen jobb ha jut idő a gyerekekre, háztartásra is akkor ésszerű döntés lenne.

(Nyugdíjat leszámítva nem is tudom mi értelme van erőltetni ezt a kétkeresős családmodellt)

Egyáltalán nem ciki, vagy gáz. Ha tényleg egyenjogúság van - márpedig mindenki ezt szeretné, nem igaz? -, akkor ezzel sem szabad, hogy bárkinek bármi baja legyen.

Minden család döntse el, nekik hogyan a legjobb, és csinálják úgy. Más meg ne szóljon bele, és főleg: ne szólja le őket.

Estünkben évekig én, a férj kerestem jobban állami cégnél, jól fizető, de igen speciális munkakörben. Készenléti jellegű időbeosztásban dolgoztam, azaz napi 12-14 órát és minden nap munkanap. Szabadnapokat többnyire hétköznap kaptuk meg, de sokszor túlóráztunk is. Hosszú hétvégénk kb. kéthavonta volt.

Majd jött a fidesz és leépített több száz kollégámmal együtt. De mivel az én munkám speciális volt, nem tudtam ebben elhelyezkedni máshová. Nejemet amikor terhes lett a második gyerekkel kitették a kórházból, ahol dolgozott. (pontosabban, nem hosszabbították meg a szereződését) Ekkor fordult meg az életünk. Nejem vállalkozó lett én pedig itthon maradtam a gyerekekkel. Amikor nagyobbik ovis, kicsi bölcsis lett ismét mentem dolgozni más munkakörbe. De hol volt munkám, hol nem, de sajnos többnyire nem. :-( Szép lassan kialakult, hogy jobb, ha én otthon vagyok, mert akkor nejem jobban tud dolgozni, hiszen addigra nagyon sok betege lett. Immár 6 éve vagyok "háztartásbeli". De ezt nem szoktuk így kimondani mások előtt, mindenkinek úgy fogalmazunk, otthon dolgozom.

Sajnos még így is akadnak rokonok, ismerősök, akik ezt nem nézik jó szemmel. Persze, nem mondják a szemünkbe, csupán hülye megjegyzéseket ejtenek el néha, ill. a hátunk mögött kibeszélnek, amit néha visszahallunk. A magyar emberek nincsenek megérve a skandináv életstílusra! A társadalmi elvárások mások. Nem is csodálom, amikor a fidesz kormány nyíltan propagálja, hogy a 2-es számú nőnek kell otthon maradnia gyereket nevelni (és csönd a neve), a férfi pedig akkor vehető emberszámba, ha dolgozik. :-(

Barátaim többsége is lemorzsolódott, amióta itthoni munkám van. De tudjátok mit? Nem is hiányoznak! Hiszen az nem barát, aki nem érti meg, mit, miért teszünk.

Sok marhaságot halottunk és halottunk vissza: "Felségével tartatja el magát! - Ellustult, aki mára utál dolgozni. - Olyan, mint egy selyemfiú, a nőn élősködik! - Náluk az asszony viseli a nadrágot. - Biztos b.zi, aki csak alibiből akart családot, most meg játssza a nő szerepét."

Olyat is halottunk, egy rokontól, hogy mi gazdagok vagyunk, nyertünk a lottón, ezért nem kell dolgoznom. :-) Ó, bárcsak így lenne! :-D

Egy valamit megtanultunk. Nem érdekel, ki, mit gondol, mi éljük az életünket, ahogy nekünk megfelel! Akinek nem tetszik, az felejtsen el minket!

48F