Éreztétek már néha úgy, hogy majdnem annyit tudtok a pszichológiáról elméletben, mintha képzett klinikai szakpszichológusok lennétek, miközben a saját életetek romokban hever?

Egyáltalán nem érzem így és szerintem baj, hogy sokan "úgy gondolják azért, mert olvastak pár pszichológiainak látszó újságcikket vagy bármit". Itt is lehet látni, hogy pár mondatos kérdésekre már jön is a "konkrét személyiségzavar"-diagnózis a laikus, önjelölt ál-pszichológusoktól.Szerintem a klinikai szakpszichológus is hiába tudja az elméletet valamennyire, kell pár évtized, amíg a gyakorlatba át tudja ültetni ezeket. Pár évig tanultam pszichológiát, de ez is csak azt mutatta meg számomra: mennyire szerteágazó ez az egész.

Egyetértek azzal, aki azt írta: mások életében tesznek rendet (vagy igyekeznek rendet tenni) a laikus önjelöltek. Mindig, kéretlenül is meg akarják mondani, kinek mit kellene tennie, hogy kellene élnie, mit kellene mondania/viselkednie stb. A saját életükben nem mernek lépni és e feszültséget azzal oldják meg, hogy más életében vájkálnak, rajta köszörülik a nyelvüket, pletykákat terjesztenek.

Úgy érzem, hogy pár hozzászólásban eléggé lehúzták a pszichológusokat, én ezért más szögből szeretném ezt megvilágítani.

Elsőként is, az az érzésem, hogy rettentő módon kavarc van. Egy pszichológus nem fogja neked megmondani azt általában, hogy "ezt meg azt csináld és oké lesz az életed", hanem együtt fogtok rájönni a megoldásra, beszélgetések során jöttök rá együtt, kérdésekkel vezet, ha kell. Ezekre a kérdésekre több módon lehet válaszolni, nem mindenkinek azonosak lesznek a megoldások, ebből kifolyólag, általában így dolgoznak a pszichológusok, mert nem mindenkinek azonos a kulcs a boldoguláshoz vagy a problémájának a megoldásához. Egy problémára több féle megoldás létezik és nem csak egy "tuti" megoldás van, ezért nem is fog ilyen tuti megoldásokat mondani egy felkészült szakember, véleményem szerint.

Attól mert vannak ismereti, elméletben és gyakorlatban, irreális elvárás az, hogy akkor a saját életének rendben kellene lennie, miért is kellene így lennie? Attól mert neki ebben a témában nagyobb ismerete van, miért ne lehetnének problémái? nem Isten és nem is áll senkitől sem feljebb, emberek Ők is. Egy közgazdásznak nem lehetnek pénzügyi problémái? Egy orvos nem lehet beteg? Egy csőszerelőnek nem lehet otthon csőtörése? Akkor egy pszichológusnak miért ne lehetnének a párkapcsolatában problémái?

Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy nem kell tökéletes képnek megfelelniük nekik sem és másnak sem. Attól még az orvos tud jó tanácsot adni, mert neki van valamilyen betegsége, nincs ez másként a pszichológusokkal sem.

Evvel adtam választ számodra is, úgy gondolom. Amennyiben egy pszichológusnak lehetnek ilyen problémái, neked is lehetnek, attól függetlenül, hogy vannak ismereteid pszichológiával kapcsolatosan.

Ettől függetlenül, mert lehetnek gondjai egy pszichológusnak, még jó tanácsot adhat, úgy mint egy orvos is vagy egy közgazdász vagy bármi más, mert mindenki ember, attól mert van egy foglalkozása.

Kiegészítésként, ha meg mindent is tudó lenne, akkor meg az volna a probléma, hogy milyen nagyképu és beképzelt szakember és Istennek hiszi magát, ha nem ez van, akkor pedig az gond, hogy neki is vannak problémái.

Irreális!

Pszichológushallgatóként sosem értettem ezeket az elvárásokat. Az alapszak után más szakba kezdtem és esküszöm, boldogabb vagyok azóta. Nem, az, hogy tudsz olyan dolgokat, mint a vizuális információ feldolgozásának lehetséges folyamata és a kapcsolódó elméletek, betéve fújod a DSM V-t és tudod, hogy milyen hormonális változások következnek be a mániákus depressziós betegeknél, lófszt sem tudsz az életről és az emberek viselkedését is csak felületesen tudod magyarázni. Én kutatóként folytattam, mert elegem lett abból, hogy nem lehet egy rossz napom és nem lehet egy szélsőséges véleményem, mert akkor már rossz szakembernek bélyegeznek. Meg mi az, hogy rgy pszichológushallgató rossz megküzdési stratégiát alkalmaz, pedig tudja róla, hogy az (stresszes helyzetben elmegy inkább inni), mi az, hogy én pszichológus hallagtóként nem fogadom el a legnyomorékabb embereket is, milyen szar szakember vagyok, ha mások nyomorán meg a sajátomon is röhögök, mennyire nem való nekem a szakma, ha azt mondom egy nap után, hogy fuck it, addig ne öntse rám senki a szarját, amíg nincs szakpszichológus végzettségem és nem képes óránként nyolcezret letenni az asztalra...

Mióta kísérlettervezéssel és adatvizualizációval dolgozom, senki sem irritál a hülye elvárásaival. És már bárkit elküldhetek empátiás odafordulás és asszertív kommunikáció nélkül a qrva anyjába.

Az életem rendben van, csak annyira, mint egy átlagos embernek. Nem vagyok tökéletes és legalább nem bosszant senki azzal, hogy nem vagyok az. És jólesik, sokkal jobban, mint a sok beteg gyökér álomvilága. És nem ks akaszkodik már rám senki, hogy oldjam meg a problémáit, mert nem feladatom. Foghatom az adatokra és arra, hogy nem vagyok klinikus. Nem akarnak annyian kikezdeni.

Az én válaszom teljesen félre lett értelmezve, mert én laikusokról beszéltem, akik különféle kétes magazinokból és innen-onnan szerzett "pszichológiai ismeretekre" hivatkozva önjelölt pszichológust játszanak.

E kérdést:

"Éreztétek már néha úgy, hogy majdnem annyit tudtok a pszichológiáról elméletben, mintha képzett klinikai szakpszichológusok lennétek, miközben a saját

életetek romokban hever?"

Én úgy értelmeztem, hogy laikusokhoz szól, tőlük kérdez, olyanoktól, akik nem rendelkeznek pszichológusi végzettséggel. Tehát, azt feltételezve, hogy "kizárólag azért" mert "életük romokban van" "tudnak annyit mint egy képzett klinikai szakpszichológus".

Nem húztam le senkit.