Hogyan lehet folyton kilépni a komfortzónánkból? Vállaljak másodállást ha ,,túl kényelmes'' a főállásom?

Nem tudom ez mindnekinek más, én mindig azt figyelem, hogy mi az ami abszolút nem megy, de olyan szinten, hogy siralmas ránézni és azt próbálom meg fejleszteni.

Pl.: Mindig is féltem a magasságtól, de nagyon, a repülésről nem is beszélve.

Szóval egyértelmű volt, hogy elmegyek tandemugrani és majd kiugrok 4000m magasságból, ha 2 méterről nem megy :D

Ez meg is történt tavaly és teljesen átértékeltem a félelmem, már nem is tartok annyira a magasságtól úgy hogy átéltem a szabadesést.

A következő cél a bungee jumping, Ausztriában.

Pl.: Rettenetesen szorongtam és nagyon rossz voltam a nőknél, de annyira hogy sima munkaköri beszélgetést nem tudtam folytatni velük, mert látszott rajtam, hogy "izgulok" (persze akaratlanul) és hogy van valami furcsa bennem.

Szóval elkezdtem Tinderezni. Az elején nehéz volt, de 2 hónap után már heti 1-3 lánnyal találkoztam és megfogadtam, hogy minden héten legalább 2x megismerek egy új embert.

(Azaz nem szexuális jellegű volt a célom, csak hogy kommunikáljak és elkényelmesedjek a különféle interakciókban)

Pl.: Kinézetre kicsit elengedtem magam, mert gimnázium utolsó évében elszakítottam a bicepszemet (csak részlegesen) és emiatt teljesen felhagytam a sportolással.

Volt bennem egy óriási mentális gát, hogy soha többé nem leszek képes súlyt emeltni, mert már egy nagyobb bevásárlás utáni zacskó picelésre is begyulladt a bicepszem és kb 1 héten át "használhatatlannak" éreztem.

Ezért nagyon nehéz volt újra elkezdeni a sportolást rendszeresen. Kényelmetlenűl éreztem magamat, hogy "biztosan rosszul csinálom a gyakorlatot", mert hiába edzetem előtte 5 éven keresztűl, idegen volt a mozgásforma a kb 2 éves szünet után.

Stb...

Pl.: Már normális az önértékelésem, nem félek a különféle szociális szituációtól, de ... megmutatkozik időnként hogy kevesebb tapasztalatom van a verbális beszélgetés terén. Így néha lassabban jutnak eszembe a megfelelő szavak, reakciók mint másoknak.

Ezért most a nyáron (egyetem miatt nem hamarabb) elindítok egy youtube csatornát, amivel tovább feszegetem a határait.

Megpróbálom fejleszteni a kommunikációs képességeimet, főleg úgy hogy most a barátnőmön és családon kívűl mással nem beszélek, ami miatt rosszul érzem magam picit, de ez főleg a vészhelyzet miatt van, aminek lassan vége.

Meg tovább erősítem azt a tudatot, hogy "lesz—rom", hogy mások mit gondolnak rólam, úgy hogy direkt kiteszem magamat a világnak és rám öszpontosuló figyelmet generálok, ami lehet csak 5 megtekintés lesz, akik véletlenűl rátévednek, de nem is ez a lényeg. Nem youtuber akarok lenni, csak hogy ott a lehetőség hogy bárki láthatja és kritizálhat, mégis megmerem tenni.

Bocsi ha kicsit hosszú lett, csak példának leírtam a saját komfortzóna kilépéseimet, amivel remélem egyedi sperspektívát nyersz.