Ha nyernétek párszáz milliót valahol, elmondanátok valakinek?

Biztos, hogy nem mondanám el senkinek. Alapból nincs sok ismerősöm, a közeli családtagoknak pedig annyit mondanék, hogy nyertem kaparós sorsjegyen pár milliót.

Mivel jelenleg egyetemista vagyok, befejezném a szakomon hátralévő 2 évet, aztán fognám magam, és elköltöznék Dunántúlra, ahol vennék egy csendesebb városban egy ingatlant, leraknám a jogosítványt, vennék egy olcsóbb elektromos autót, a többi pénzt meg egy befektetési tanácsadó segítségével a lehető legalacsonyabb kockázatú dolgokba fektetném be. (Nyaralók vétele és kiadása pl Hévízen, a Balatonnál stb.)

Mindemellett, szerintem ugyanúgy dolgoznék a leendő szakmámban, nagyobb lelkesedéssel, mint ami jelenleg van iránta. (Pedagógus képzés)

1# vagyok: Az a baj, hogy a statisztikák alapján olyanok nyernek nagyobb (+10 millió forintos) nyereményeket, akik lelkileg / szellemileg nincsennek arra felkészülve, hogy a nyert pénzt normálisan felhasználják:

Van az a típus, aki elmondja a közeli és távoli rokonoknak, meg barátoknak, hogy mennyit nyert, aztán ezek az emberek szépen lassan megkeresik kisebb-nagyobb kérésekkel ("Tudnál kölcsönadni pár százezret, a lányomnak szeretnék segíteni az autóvásárlásban, stb.) Ha az illető nem ad, akkor lelkiismeret furdalást fog érezni, mert most ugye megteheti, hogy adjon. És így szokott elherdálódni az 1 - 50 millió forintos nyeremények nagy része.

Aztán van az a típus, aki vérszemet kap, és kiéli azt az életben, amit eddig nem tudott megtenni: Utazás exotikus helyekre, drága szállodák, drága bulik, luxusautók, luxus ház, szerencsejátékok, drogok, aztán oda is van a pénz. (Ez általában +50 milliónál)

Meg van az a típus, akinek pl saját magamat tartom.

Amennyi pénze van egy gazdag embernek átlagos vagyoni helyzetűek közt vagy szegényebek közt, az összes pénzének sokszorosát komolyan megindokoltan kérnék ek tőle.

Távolabbi ismerősök hozzátartozóik drága és finoman szólva kétséges eredményű gyógykezelésre például. De ha nemet mond, kegyetlen és nem hisz a szeretett személy gyógyulásában. ...

Bűnügyi kockázat is van.

Az emberek viszonyulása hozzá, is ohatatlanul megváltozik.

Amúgy sok embert ismerek személyesen, akinek ennél jóval nagyobb vagyona van.

Hívjatok önzőnek de nem mondanám el senkinek, mert ez soha nem a megfelelő embereket vonzza. Annyit tennék hogy végrendeletben a szüleimre és a testvéremre hagynám ami a halálomkor az én nevemen van.

De addig is: elmennék végre LASIK-ra hogy ne szoruljak szemüvegre, letenném a jogsit, vennék egy kocsit, vennék a Dél-Dunántúlon valahol vidéken (de közel valamelyik városhoz) egy házat valami szépen rendbentartott településen, a többit meg befektetném. Munka helyett egyenlőre továbbképezném magam IT-ben, blogolnék, szabadidőmben meg ülnék a teraszon, söröznék, olvasnék és élvezném a csendet.

Valószínűleg csak anyáméknak mondanám el.

Nagyon sok lottónyertes pár év után megint visszakerül nullára. Sajnos a sok pénzzel nem jön pénzügyi felelősség. Aki a 200 ezres fizetését is elveri az el fogja verni a 400 ezres fizetést meg a hirtelen jött 100 milliót is. Itt gondolkodásbeli problémák vannak.