Mit kezdjek a bosszúvágyammal?

Kicsi koromban eléggé elnyomtak a szüleim, és a testvérem is jóval dominánsabb volt nálam, hiába volt fiatalabb. Fiatalon összekerültem a férjemmel, az ő családja is elég erőszakos. Hogy megőrizzem az önállóságom és a szabadságom, a családdal meglehetősen leredukáltuk a kapcsolatot. Különben folyton csak beszólogatnak, lekezelnek, lenéznek és okoskodnak. A férjemmel első generációs értelmiségiek vagyunk, és bár elég hamar magasra törtünk anyagilag, ez is csak gúny tárgya a családban.

Aztán ott vannak a barátok: a régi barátaink kezdenek kikopni az életünkből és ez megvisel engem. Újak nem igazán jönnek, azok sem tartósak. Gyakran csak mi akarjuk a kapcsolatot másokkal, mások pedig cak pótléknak használnak vagy még annak sem. Átlagban, ha háromszor odamegyek egy új szomszédhoz beszélgetni, ő negyedszerre nem fog viszont odajönni. Sokan, mintha kerülnének minket: kedvesek velünk, de nem keresik a társaságunk, még ha mi mutatunk érdeklődést, akkor sem.

A régi barátoknál meg az a helyzet, hogy régen általában mindketten hagytuk őket dominálni, mindig mi futottunk a szekér után szeretetmorzsákért ácsingózva. És ez az utóbbi években megszűnt. Ahogy feljebb kerülünk a társadalmi "ranglétrán", már egyikünk sem hajlandó úgy ugrálni a régi ismerősöknek, mint korábban. Már nem vagyok hajlandó olyan kapcsolatokba belemenni, ahol csak én futkozom sok tíz-száz kilométert, ahol csak én adom a pénzt, az információkat, a programok szervezését. Ha a másik nem teszi bele ugyanazt a kapcsolatunkba, én egyoldalúan többet nem keresem őket. És itt a probléma: rá kellett jönnünk, hogy az ismerőseink 80%-a ilyen, még a családtagok is. A testvéreink, régen szeretett unokatestvéreink, nagynénik-nagybácsik, keresztszülők, régi legjobb barátok... ők már nem keresnek minket, csak akkor, ha kell nekik valami, de akkor nagyon tudnak nyalni.

Ez pedig engem nagyon bosszant. Mikor egy régi barátnőm csak akkor keres meg, mikor ingyen sokszáz kilométeres fuvart akar magának. Vagy mikor a testvérem olyanokat mond a hátam mögött, amivel folyton becsmérel engem, majd jön kölcsönkéregetni tőlem, gondolván "nekem úgyis sok van". Vagy mikor a sógornőm azért néz keresztül rajtam, mert belőlem nem tud hasznot húzni, mint a legtöbb barátnőjéből teszi. Vagy mikor a szomszédhoz háromszor odamegyek kedvesen beszélgetni, és ő negyedszerre-ötödszörre köszönni is alig akar, úgy elhúz mellettem.

Ezek mind bosszúvágyat szülnek bennem. Meg akarom mutatni ezeknek az embereknek, hogy hiba volt minket lepattintaniuk és csak kihasználni akarniuk. Hogy többek vagyunk mint ők és ezt sajnálják. Hogy megbánják, ahogy velünk viselkedtek, mert a velünk való kapcsolat sokkal gyümölcsözőbb is lehetett volna, ha kicsit megerőltetik magukat, legalább az alap kedvességet megadva és viszonozva. Hogy rosszul gondolták, hogy én majd pitizni fogok nekik, mert az erőviszony mérleg nem az ő oldalukra dől. Hogy nem fognak ingyen nyaralni az én nyaralómban, hogy nem fogom őket ingyen utaztatni a drága autómmal csak azért, mert egy évben egyszer rámír és elsorolja felém a kéréseit. Nem fogok ingyen fotózni sem az esküvőjén, és nem fogok 200 ezres ajándékot adni csak azért, mert egy évben egyszer, ha véletlenül összefutunk, megkérdezi, élek-e még, de egyébként kerti partit már a többi barátnőjével szervez, nem velem.

Nagyon bántanak az ilyen viselkedésű emberek. 90%-uk csak akkor keres, ha kell valami, egyébként megvannak nélkülünk is, és amúgy nem akarnak minket az életükbe, csak hasznot hozni. Sosem jutunk eszükbe egy kellemes délutánt eltölteni, arra ott vannak a más ismerőseik.

Nekünk még mindig felfelé megy a szekér szerencsére, a következő években jócskán gyarapodni fog az életünk. Tudom, hogy még több érdekember fog körbe venni. Én viszont azt gondolom, ahhoz, hogy valakinek nagy szívességeket tegyek, évi egynél azért kicsit jobban kellene próbálkoznia és kedveskednie. Nem így megy, hogy a sógornő rám sem bagózik évek óta, aztán kéri a nyaraló kulcsait a rokoni viszonyra hivatkozva, nemde? Vagy hogy a régi barátnő évi egyszer játsza el a nagy barátnőt, hogy drága ajándékokat szedjen ki belőlem, majd ha megkapta (vagy nem kapta), többet nem törődik velem és lekoptat, ha ráírok.

Ti mit tennétek a helyemben? Tele vagyunk ilyen érdekkapcsolatokkal és lassan egy őszinte kapcsolatunk sincs. Ez pedig túl nagy haragot szül bennem. Bosszút akarok állni ezeken az embereken, hogy érezzék, velem így nem viselkedhetnek, hogy nem vagyok a kapcarongyuk. Hogy érezzék, több és jobb vagyok náluk, és hogy megeheti őket a fene, ebből akkor sem fognak részesülni, ha emberileg nem érdeklem őket és nem mutatnak felém személyes szimpátiát. Kéregessék azt, aki a kerti őartijukon pózol, meg akivel együtt járnak nyaralni, míg velünk semmit nem akarnak...

Hogy kezeljem ezt a dühöt és bosszúvágyat?