A régi időkben mit csináltak a mentálisan/testileg fogyatékos emberekkel?

Szerintem ugyanúgy eléldegéltek a szüleikkel, amíg azok nem öregedtek meg teljesen. Aztán max hamarabb meghaltak, mint az átlag velük egykorúak, mert pl. gyengébb volt a szervezetük a betegségeik miatt. Vagy érte őket valami baleset esetleg, hiszen akkoriban nem fejlesztették őket, nem létezett ilyesmi és könnyen bajba sodorták magukat. Megoldotta szerintem az élet magától ezt.

Biztos vagyok benne olyan is akadt, aki megölte a beteg gyerekét, hogy ne kelljen vesződni vele.

Nem tudok most erről statisztikát felmutatni, de szerintem nem is született ennyi fogyatékos, vagy beteg ember.

A vakok pl nem voltak halálra ítélve, ugyan meg voltak kötve bizonyos dolgokban, de feltalálták magukat. Ugyanígy a siketek, némák, bár nem tudtak teljes mértékben érvényesülni, halálra nem voltak ítélve.

Az meg való igaz, hogyha már a születés után látta a bába, hogy baj van, akkor igen, valahogy megölték, mert mindenkinek jobb lett úgy. (Pl Down-szindroma, végtag-nélküliség)

Akinek pedig valami nem látható szervi baja volt, vagy komolyabb allergia, az 1-2 éven belül elhunyt.

De így is, 10 csecsemőből 5-6 élte meg a gyerekkort, és 3-4 a felnőtt kort átlagosan, tehát teljesen másképp álltak hozzá az emberek, nem ragaszkodtak ennyire ahhoz, hogy mindent és mindenkit életbentartsanak - nem is volt meghozzá a tudás és eszköztár.