Mitől láthat magán egy adott külső jellemzőt negatívnak valaki, ha többen próbálják meggyőzni, hogy szép és amit hibának lát, az nem az? Mi a pszichológiai háttere?

Egy lány ismerősöm elégedetlen az alakjával, úgy gondolja, hogy felszedett valamennyit az utóbbi időben és kövérkés lett. A hasára panaszkodik és a comjaira, állítása szerint neki "oda jönnek fel a kilók". Többen a baráti köréből mondták neki, hogy túl szigorúan szemléli magát, hogy nem is venni észre annyira, amit pedig mégis, az jól áll neki, így is nagyon csinos és jó alakja van. Fiúként a véleményem, hogy amit a többi barátja mond, az igaz. Valóban nagyon kívánatos teste van és kellemes ránézni, hiába hízott néhány kilót, hisz előtte sem volt pocakos (és most sem az, mert azért eloszlik rajta valamelyest a súlytöbblet). Mindezek ellenére hajlamos a szélsőséges diétára, sokszor megvonja magától az ételt és salátákon, gyümölcsökön él, egyesek szerint már-már az önsanyaratás határát súrolja. Sajnos nekem az étrendjéről nem mesélt, így ezt nem tudom megítélni, de tekintettel arra, hogy évek óta ismerem és szinte mindenkitől, nem csak barátoktól ismerősöktől, de idegenektől is a folyton a bókokat és dicséreteket kapja mind az alakjára, mind az eszére, nem logikus számomra, miért vannak ilyen szigorú elvárásai magával szemben és mi ez a túlzó önkritika. Társasági ember és fontos számára, mit gondolnak róla mások. Tudom, hogy a magánéletében is vannak dolgok, amik nyomasztják, legyen szó párkapcsolatról, gyerekekről, munkahelyi megfelelési vágyról, viszont ezek részletezésétől eltekintenék. Lehetséges, hogy nem is azzal a pár kilóval van problémája, hanem az csak egyfajta manifesztációja, kivetülése az őt mindennap érő lelki gondoknak, szorongásnak és megfelelési kényszernek? Pszichológiailag mivel lehet ezt a jelenséget magyarázni? A válaszokat előre is köszönöm!