Tulajdonképpen egy emberben miért alakul ki a szégyenérzet?

Neurotikus, félénk viselkedés egy személyiségi jegy, akár a kötelességtudat is. Ezzel születik valaki, de alakítható, tanulható. A tanulásban nagy szerepe van a három éves korig történő környezetnek. Ami ez után jön kevésbé mérvadó, de annak is van minimális szerepe.

Ennek ellenére felnőtt korban is változtathat az ember ezen, csak nagyon lassú és szisztematikus feladat és sok odafigyelést igényel.

Tudatosítás segíthet ezen persze, de az alapvető érzések akkor is ott lesznek, csak tudni fogja az illető, hogy ezek csak érzelmek és kordában tudja tartani, kezelni tudja ezeket. Ez nem ugyan az, mint, akinek ez természetesen jön.

Egyszerű a válasz.

Mindenkiben van ,ez a közösségben marafás biólógiai alapja, ellenpólusa az elfogadás-népszerűség.

Erre alapul a fészbúk is.

Szerintem ez inkább ember függő, de lehet egyben nevelés kérdése is.

Én pl. kislányként sokat meztelenkedtem otthon, sosem voltam leszólva emiatt, hogy ez rossz, de azért sokszor mondták, hogy azért a bátyám előtt nem kéne, meg hogy vendégek előtt is öltözzek fel normálisan. Aztán olyan tájt kezdtem el szégyenlősködni, amikor megjött, vagyis 11 éves korom előtt, aztán csak 14 évesen mertem újra strandra menni.

De, akit pl. gyerekkora óta nudista strandra visznek az kisebb eséllyel lesz kamaszkorára szégyenlős.

De amiatt is kialakulhat az emberben, ha elkezdik csúfolni, hogy csúnya, stb.

akkor érzel szégyent, ha olyan dolog történik meg veled aminek rád nézve negatív hatása lesz, mert a környezeted elítélhet miatta.

tehát a szégyen érzet egy jel, hogy veszélyben vagy.

Nekünk a pszichológia prof. úgy tanította, hogy a meztelenséggel kapcsolatos szégyenérzés egyértelműen tanult viselkedés forma. A kisgyerekek bizonyítottan jól, illetve jobban érzik magukat meztelenül.

Aztán az iskolában (néhol már az oviban) elkezdjük beléjük nevelni, hogy mindenki csak a saját nemének megfelelő, WC-t, öltözőt zuhanyzót, stb. használhatja. Ezzel sugalljuk, hogy a fehérnemű alatt rejtőző testrészt nem pillanthatja meg a másik nem. Egy idő után ezért a gyerekek cikinek fogják érezni, ha a nemi szervüket egy ellenkező nemű látja. Ha színtiszta kíváncsiságból megmutatják egymásbak (ami nem ritka) és bármi módon kiderül, legtöbbször szidást kapnak. A kislányokban kialakuló szégyenlősséget még tovább erősíti, hogy strandokon egészen pici koruktól melltartót adnak rájuk, ők semmilyen nyilvános helyen nem lehetnek félmeztelenül, mint a fiúk. Ezzel azt sugalljuk számukra hogy női mell, még a fejletlen is szégyellni való, ciki ha fiú pillantás éri.

A saját nemmel szembeni szégyenlősség pedig ott kezd kialakulni, amikor egy táborban, osztálykiránduláson, edzésen az öltözőben, zuhanyozóban vagy bárhol máshol ahol meztelenre vetkőzik valami negatív élmény éri. Negatív élmény egy tréfásnak szánt megjegyzés, amin a többiek nevetnek. Vagy bármilyen más megjegyzés a nemi szervével kapcsolatosan. De nem is kell megjegyzés, az is elég, ha tévesen azt hiszi, hogy megjegyzést, esetleg cikizést kapna, ha meztelen lenne. Az ilyen félelemnek azaz oka, ha tévesen, vagy akár valósan úgy érzi, hogy az ő nemi szerve különbözik a társaiétól.(Pl. méret, fejlettség, szőrzet, körülmetélés, bármi.) Az us elég a szégyellősséghez, ha egy öltözőben, vagy zuhanyzóban kisebbségben vagy akár egyedül lesz a meztelenségével, mert ez azt sugallja hogy a saját neme előtt is ciki meztelenül lenni. Különösen ha az egyedüli meztelensége miatt a társai megbámulják, megjegyzéssel illetik, vagy kinevetik. Ráadásul nemi éréskor a gyerekek többsége szégyelli a teste megváltozását és átmenetileg még az addig nem szégyenlős is azzá válik. Ha mindehhez a családban is azt a mintát látja, hogy egymás előtt nem mutatkoznak meztelenül akkor esélye sincs hogy ne legyen szégyellős.

Ha felnőtt korban aztán tudatosan belátja, hogy a testén semmi szégyellni való nincs, és nem ciki mások előtt meztelenül lenni, akkor az illető képes levetkőzni a tanult szégyenlősségét. Ha ezt nem látja be, marad szégyenlős. Komoly előnyben vannak és kevésbé, vagy egyáltalán nem lesznek szégyenlősek, akiket nem ért semmilyen meztelenséggel kapcsolatos negatív élmény, akiknél a családban elfogadott volt a meztelenül mutatkozás, akik közös szobán osztoztak a tesóval, akik edzésre jártak ahol rendszeresen meztelenül tusoltak, vagy akik kifejezett naturista nevelést kaptak.