Miért nem egészséges kapcsolat és gyerek nélkül leélni az életet? Ha valaki ezt választja, mert így jó neki, az másnak miért tüske a szemében?

Egyik ismerősöm kb megváltani akar, hogy ez így nem jó, menjek orvoshoz vérvételre a hormonjaim miatt és így tovább.

Ha van oka, ha nincs, én ezzel nem bántok senkit, akkor másokat ez miért botránkoztat meg. Nem ő az első, aki próbál rávilágítani. Alapból nem lenne rossz egy kapcsolat, azt hiszem, de a saját személyiségem olyan, hogy szerethetem egy életen át, egy lakásban nem tudnám mással elengedni magam. Szerintem anyának megfelelő lennék, mert ahogy nálam tették, úgy én is figyelnék arra, hogy tudjon viselkedni, legyen tisztelettudó, de határozott, és ez igazítva ahhoz, hogy neki milyen a személyisége. Anya nélkül nőttem fel, ezért tudom, hogy mit nem csinálnék. Ettől független nem szeretnék gyermeket vállalni, mert az egy életen át tartó felelősség, elkötelezettség és mondjuk 24 évnyi kemény munka, amíg nem áll a saját lábára. Bizonyos dolgok hiányoznak belőlem, ami az anyasághoz kell. A gyerek meg nem játék, hogy vagy bejön a cécó vagy nem.

Ismerek egy 98 éves nénit, vallásos, férj és gyerek nélkül élt és mégis elégedettnek érzi magát a múlt történései ellenére.

Ja és ezt úgy, hogy szándékomban áll emberekkel foglalkozni a jövőben, nem akarom elszeparálni magam, csak az én életemet így érzem nyugodtabbnak.