Nagyon csúnyácska nők magukat szépnek állítják be, ezt a környezetüknek is bemesélik. Ez egy létező jelenség?

Találkoztam már ilyen próbálkozással. Egyik volt osztálytársam nem volt eleresztve adottságok terén (értem ezalatt, hogy kifejezetten csúnya volt), na és ő ezt PRÓBÁLTA meg elhinteni köztünk. Az emberek egy része csodálkozott a nagyképűségén, kifejezetten bicskanyitogatónak gondolták, többször is beszólogattak neki miatta. A másik oldal pedig úgy vélte, hogy ezeket a dolgokat csak a saját kisebbrendűségi érzete mondatja vele. De manipulálni ezzel nem tudott senkit sem, inkább az ellenkezőjét érte el vele.

Egy csoporttal szerintem ezt nem lehet megcsinálni. Ha bevinnék a munkahelyemre egy teszkós almát és elmesélném, hogy ez egy nagyon különleges, egzotikus banán amit a Németországban tudósként dolgozó bácsikám fejlesztett ki külön nekem, elképzelhető, hogy a szemembe nézve bólogatnának és talán meg is dicsérnék, de valószínűleg az első alkalommal, amikor nem tartózkodnék a helyiségben összevont szemöldökkel megbeszélnék, hogy kételkednek a dologban, lehet utána is keresnének ("te hallottál már ilyenről?", "mióta van tudós rokona?", "miért van rajta teszkós címke?"), és szerintem onnantól kezdve hiába hangoztatnám határozottan a frappánsan megalkotott történetem, nem hinnének nekem.

Esetleg gyerekeknél tudom elképzelni, ahol néhány határozatlanabb és egy határozott személyiség összefut. Ők még nem tudják, mi a társadalmi normák szerinti szépség, és ha valakit szeretnek, vagy irányítja őket, akkor elképzelhető, hogy elhiszik nekik. Felnőtteknél... nem hiszem.

Vagy azért kérdezted, mert van ellenpéldád? Láttál ilyet?

De az miért baj? Neked nem kell vele járni.

Tényleg nem értem, hogy ha valaki jól érzi magát a bőrében, vagy akár beképzelt, az miben fáj neked? Ne pazarold az ilyenre az energiát, vedd ki a baráti körödből, és boldogabb leszel.