Hogyan tudnám pozitív irányba terelgetni az életem? Más is volt ilyen helyzetben?

Nem vagyok elégedett az életemmel, szeretnék egyszer végre szimplán "normális" lenni, de egyelőre már a kisebb lépések is nagy változást jelentenének.

Eleve visszafogottabb, csendesebb, szerényebb típus voltam mindig, viszont nagyon sok bántás és mindenféle negatív hatás ért, ami miatt ezek tovább fokozódtak és zárkózottabb, félénkebb, önbizalomhiányos, gátlásos lettem. Ennek pedig meglett a következménye is, nem tudtam kapcsolatokat építeni, nem mertem kipróbálni új dolgokat, nem mertem felvállalni magam, önértékelési problémáim lettek, evészavaros voltam, féltem meglépni amit szerettem volna stb., tulajdonképpen nem mertem élni az életem. Most 21 éves vagyok és ezek ugyanúgy megvannak csak pepitában. Nem vagyok elégedett a külsőmmel, igazából semmit sem szeretek magamon és csúnyának látom magam. Erre pedig rátesz egy lapáttal az is, hogy meghíztam, kiderült egészségügyi problémám is van és tulajdonképpen már nem is tudok jó érzéssel emberek közé menni. Szociális életem tulajdonképpen nincsen, nem szoktam eljárni sehová, normális vagy igazi barátaim nincsenek (két "barátom" van, de velük is max. félévente egyszer találkozunk és ezt leszámítva csak messengeren írunk egymásnak ezt-azt), soha nem volt még kapcsolatom sem és a családommal sem olyan jó a viszonyom. Hiába próbálkoztam, egyáltalán nem sikerült új kapcsolatokat kialakítanom és mindig csak azt éreztem, hogy nekem ez nem megy és teljesen reménytelen a helyzet. Emelett mindenben azt érzem, hogy csak egy csődtömeg vagyok és kudarc ér kudarc hátán, nem nagyon tudnék pozitív élményeket vagy bármilyen sikerélményt megemlíteni (legyen szó tanulmányokról, hobbiról, kapcsolatokról). Vágynék arra, hogy "normális" életem legyen és legyenek barátaim, legyen párkapcsolatom, legyen hobbim, legyenek céljaim stb., de sokszor már az is problémát jelent, hogy el kell hagyni a házat... főleg a távoktatás után, mert azért az egyetemre bejártam, ott beszélgettem ezzel-azzal, megvolt a napi program, kollégista voltam stb., majd utána 0-24 a szobában ültem és emiatt még jobban bezárkóztam, elszoktam az emberek társaságától, mondhatni az élettől. Ennek a félévnek is úgy indulok neki, hogy szeretném, ha jobb lenne és szeretnék változtani, de ugyanúgy megvannak a félelmek, hogy majd mit gondolnak mások, nem sikerül, nem fog menni, rossz lesz, kibeszélnek és így tovább.