Introvertáltként elrontottam sok mindent, hogy javulhatnék meg?

Sziasztok.

Nagyon erősen introverált személy vagyok egész kicsi korom óta. Nem sokat modulok ki, ha néha ki is mozdulok azt is nagy erőfeszítéssel teszem. Óvodában, általánosban, szakközépben folyton csesztettek, szekáltak, kiközösítettek egészen amíg találtam egy jó szakiskolát ahol kezdett helyre billeni a dolog. Utána meglett a szakmám, majd próbáltam érettségizni de nem sikerült, és azóta keresek munkát, ami majdnem egy éve volt. Sajnos félek az új dolgoktól, új emberektől, a lecfseszésektől. Eddig voltam sok interjún, de egyiknél se marastam meg, nem is hívtak vissza. Mikor interjúkra megyek akkor is van, hogy többször átgondolom megéri e ez a munka, elinduljak? Mostanmában hetek óta nem keres senki, pedig már ott tartok, hogy bármit elvállanék. Ez a munka része, pár napja elveszettem a legjobb barátnőmet introvertáltságom miatt, mert mikor áthívott magához sokszor lemondtam, mert fáradt voltam és nem volt kedvem, meg megígértem nekim, hogy elmehetnénk boltba azt lemondtam, mert féltem elindulni. Azt megharagudott rám, olyanokat mondott, hogy már nem lehet hinni bennem, átverem stb. Ez nagyon szíven ütött, tudom, hogy az én hibám de nem gondoltam volna, hogy elvesztem őt. Jelenleg 1 barátom sincs. Aminek nem érzem hiányát, de fáj, hogy elvesztettem őt. Ki akarok szabadulni ebből az introvertáltságból, mert nagyon sokszor a bántatomat okozta. Sok interjút lemondtam, mert féltem, barátnőmet is elvesztettem, félek elindulni vásárolni pedig kellene, csalódást okozozok az embereknek. Már magamtól is félek. Annyi sérelem ért iskolás koromban, hogy ez lett belőle. Szerintem félig szoicális fóbiám is lehet. Hogyan változzak meg, teljesen új személyiség akarok lenni, új külsővel, hogy adjon egy kis bíztatást, mert a külsőm se a legjobb most. Utálom ahajam színét, mitesszeres az orrom, izzadok. Elég undorítónak érzem magam lány létemre. 23 vagyok és változtani szeretnék magamon. Testileg és lelkileg. Elakarom felejteni a régi sérelmeket. Régebben voltak öngyilkos hajlamaim, de azok már nincsenek szerencsére, sok minden jó is történt bár a rossz elnyomja. Mit tanácsoltok?