Ha így szeretek néha lustálkodni, akkor nem viszem majd sokra az életben? Mit tehetnék? 26/F

Nyáron dolgoztam külföldön ahol kerestem majdnem 2 millió forintot, ezzel együtt van kb 4,5 millióm félretéve. A nagyszüleim rám íratták a házukat (nekik haszonélvezeti joggal, hogy halálukig ott lakhatnak) és esélyesen még ezen kívül is örökölök majd vagy 2 másik ingatlant később egy vidéki nagyvárosban. Ezeket nem dicsekvésből írom, csak hogy lássátok a családi anyagi hátteremet, ami bőven nem gazdag, de az átlagosnál jobb. Olyan 20-24 éves korom közt piáltam és nem haladtam a sulival, bár papíron többnyire be voltam iratkozva egyetemre. Azóta nagyobbrészt már megjött az eszem, abbahagytam a piálást teljesen és a sulit csinálom, az utóbbi 2 évben lett is kb 120 kreditem, szóval hülye sem vagyok, haladok a dolgokkal és az élettel már újabban. Vagy pl a felsőfokú angol nyelvvizsgám is meglett még 18 évesen az érettségi előtt, tehát úgymond az eszem megvan. Pénzügy-számvitel szakot nyomok, ebből kinézne egy jó karrier, jól fizető munka is akár, ha odatenném magam. Szóval a lustálkodás:

De olyan jó néha csak így itthon pihizni és semmit nem csinálni. Ma is felkeltem 26 évesen szerda reggel 9-kor és azóta főleg itt fekszem az ágyban a laptop előtt, pihizek. Youtube-ozok, pornót néztem. Este majd átugrom a nagyszüleimhez beszélgetni, kajálni. Ezek miatt is bűntudatom van, mert ehelyett pl elmehettem volna reggel edzeni, aztán azóta tanulhattam volna valamelyik nehezebb sulis tárgyamat inkább. Később is ha majd elkezdek dolgozni rossz belegondolni, hogy lesz 5 nap munka és 2 nap pihi csak. Most nyáron nem volt vészes a csak heti 1 szabadnap sem, mert tudtam hogy csak 2 hónapról van szó, nem egy egész életről, meg persze Angliában 3500 ft volt a nettó órabérem és az is eléggé motivált.

Hazajárok most a szülővárosomba a szüleimhez az albérletből és sokat vagyok itt, mert távoktatás van és csak heti 1 napon kell bejárni a suliba személyesen, tehát most még könnyebb. Gondolkoztam, hogy elmehetnék dolgozni akár csak heti 2 napot diákmunkába, ami fizetne 110 ezret egy hónapban (12 órás csomagoló munka, ami napi 14 ezret fizet diákoknak) és abból kijönne a havi költségeim nagyobbik része, tudnék még többet így félretenni, pontosabban nem kéne úgy hozzányúlni a tartalékomhoz a havi megélhetéshez. (A családom havi 50 ezret ad kézbe, ami az albérleti szobára elég, azon kívül a többit én oldom meg. Bár nyilván adnának még ha nagyon kérnék, csak én sem akarok egy teljesen önállótlan here lenni. Albérlettel együtt 120-130 ezret költök egy hónapban így diákként élve.) De valahogy nincs kedvem hozzá. Nem vagyok teljesen lusta, mert pl az utóbbi 4 évben minden nyáron csak dolgoztam. Nem volt semmi bulizás, nyaralás, fesztiválozás, hanem dolgoztam nyaranta, idén nyáron pl 2 hónapot, heti 6 napon 12 órát Angliában. De valahogy azt érzem bőven nem teszem bele azt az erőfeszítést, amit bele kellene tennem ahhoz, hogy átlag feletti teljesítményeket érjek el a tanulásban, később karrierben és általában az életben. A suliban is olyan 3-as átlagom van. Pedig az eszem és a lehetőségem is meg lenne hozzá. Csak sokszor lusta vagyok valahogy. Lehet nem leszek hajléktalan, vagy iszonyú szegény sem a családi hátterem miatt, meg mert annyira igénytelen tróger nem vagyok hogy hagyjam, de szeretnék valahogy kitartóbb lenni. Más embereken látom, hogy olyan motiváltak, állandóan dolgoznak, haladnak, mennek, csinálnak valamit. Bár vannak nálam nagyobb lusták is, én is valahogy túl sokat szeretek pihenni, lustálkodni. Miért? Mit tehetnék ez ellen? Köszi ha végigolvastad!