Utálod-e, hogy egy csomó helyre időre kéne odaérni?

Nagyon,sofőr voltam először még laza volt minden,majd a főnök be vállalt ilyen express munkákat külföldre,annyira ki volt számolva minden hogy az már fájt.

Legjobb érzés az amikor egy fárasztó nap után be jött egy megbízás késő délután,menni kellet gyorsan felrakodni majd indulni kellet egész éjszaka menni kellet, oda érek pont időre és 3 óra várakozás után be hívnak aztán szép lassan le szedik az árut majd félre rakják,érdemes volt ezért sietni és hajtani? Hát nem.

Le is számoltam elég hamar.

Nem szeretem, de ez nem is szeretet kérdése. Peldául jártam fizikoterápiára, ahol a nő nem adott időpontokat, mindenki akkor jött kezelésre, amikor éppen akart. 7 és fél 9 között 30 perceket kellett várni, 10 és 11 között 1-2 ember volt. Muszáj hogy időhöz legyenek kötve a dolgok, különben a legtöbb nem működőképesek és fenntarthatoak.

Sulim is olyan volt hogy elvileg x órakor kezdtünk, de késhettél fél órát is, mindenki telibearta... képzelheted mikor kezdődött az oktatás, ráadásul gyakorlat, amit ugye nem lehetett elkezdeni míg ott nem volt mindenki. Legszebb hogy a tanár is kesett...

Szóval röviden: nem szeretem az időre menést, de muszáj, mert ahol nincs ez a rendszer, ott káosz van.

Én is utálom. Pláne ha rohanok, mint egy barom mondjuk a munkahelyemről időpontra valahova, minden piros lámpa megfog, aztán alig találok parkolóhelyet, majd amikor utolsó pillanatban berobbanok az ajtón, akkor szembesülök vele, hogy amúgy még 3-an vannak előttem.

A legnagyobb bajom nem is az időponttal van, hanem azzal, hogy nem tudom mennyire kéne azt szigorúan venni. Van hogy rohanok, majd érkezésnél közlik, hogy "ja, az csak egy tájékoztató jellegű valami" és van hogy kések 5 percet, akkor meg leteremtenek, hogy nem jöttem időben.