El szoktatok elmélkedni az ilyen beszéd közben, után? Mit éreztek ilyenkor?

Megnéztem a videót. Én a következőt érzem. Számomra a félelem nem ellenség, a szorongás is csak egy érzelem. Szeretem megtalasztalni, árulni, ahogy felemészt. Nekem nincs mit legyőznöm, nekem a félelem és a túlgondolás nem az ellenségem, hanem a barátom.

Ne imádd magad ennyire.

2-es én? nem imádom magam, félreértettél. sajnálom, hogy ez jött le, rosszul fogalmaztam meg. Egyszerűen csak azt akartam írni, hogy rá vagyok függve az idegeskedésrre, stresszre és élvezem. Gondolom az adrenalin miatt.

Persze-persze...

hát akkor ne hidd el