Vannak olyanok akik azért nem vállalnak gyereket mert nem tartják megfelelőnek ezt a világot arra, hogy a gyermeke ide szülessen?

Többek között azért sem vállalok. Úgy érzem, a jelenlegi körülmények között (elsősorban nem a személyes élethelyzetemre gondolok) nem tudnám jól csinálni, annak meg nincs értelme, hogy egész életemben azt érezzem, hogy elszúrtam, szar helyre szültem, szar helyre adtam be tanulni, szar emberekkel hagytam barátkozni, szar világ vette körül, emiatt pedig bűntudatom legyen és minden beleölt energiám fölöslegesnek érezzem. A szülő tud építeni, de mikor a szülő nincs a gyerekével, az a közeg, ahol a gyerek van, lerombolja sokszor a szülő munkáját (és nagyon gyakori, hogy ez fordítva történik). Agyonfrusztrálnám magam azon is, hogy lakást tudjak neki venni, hogy életképesre neveljem, hogy ne kínlódja végig a húszas éveit mert én hirtelen felindulásból felkoppintottam magam és nem gondoltam bele, milyen élete lesz így.

Szóval valószínűleg gyűlölnék anya lenni és nem és érzem úgy, hogy szükséges nekem anyának lenni. Egyesek megteszik helyettem duplán is, triplán is, nekik ráfér a lelkiismeretükre ez, nekem nem.

Maximum örökbefogadnék, akkor legalább nem egy új életről lenne szó, akit tönkreteszek, hanem egy olyan életről, akit már valaki tönkretett és talán megpróbálhatom nem jobban elbszni.

A mai vilagban is vannak boldogak es gazdagok is es stb stb.

Sokan nem fogjàk, hogy a gyerekük az nem a szerencsétlen senki önmaguk hanem egy masik ember tele esélyekkel a boldogsàgra.

Ezt egy pap mondta egy ismerösömnek persze böven szebben fogamazva mint én :D abortusz elött.