El lehet azt bármikor is érni, hogy tiszteljenek a szüleink?
Az én szüleim sokat segítettek anyagi téren, járattak főiskolába, lakásvásárláskor is amivel tudtak, beszálltak. Ügyeket intéztek el helyettem(!). Nem vagyok elhagnyagolt gyermek, legalábbis ami a sorsomat illeti.
Viszont mindig is úgy éreztem, hogy a családon belül csak másodhegedűs lehetek, mindig ők tudták jobban azt is, hogy nekem mi a jó, a saját döntéseimet lehurrogták, hülyeségnek nevezték. Igazából épp ezért nem is volt sokáig önálló döntésem semmiben. Később, amikor szembeszálltam velük, megkaptam, főleg anyámtól, hogy így meg úgy nem szeretem őket, ha politkában nem értettem egyet apámmal, akkor szimplán azt, hogy hülye vagyok.
A mai napig nem képesek egyetlen döntésemet sem tudomásul venni. Életem kritikus pontjain, általános és középiskolában, pl. amikor egy osztálytársam megvert, nem támogattak, le volt tudva annyival, hogy a tanulásra koncentráljak. Anyám még néha még megjegyzéseket is tett, amiből az derült ki, hogy na most végre rendbe tett valaki - rossz gyerek voltam magam is, de nem gonosz.
Jól esne felnőttként, ha legalább egyszer mondanák, hogy büszkék rám, mert sikeres vagyok a szakmámban. De ebben is csak a kritikát kapom, hogy pl. a jóval átlag feletti fizum is miért nem még magasabb, biztos nem tudok kiállni magamért (apám egész életében alkalmazotti átlagbért keresett).
Ma már azt gondolom, hogy a párkapcsolataim terén is azért lehetek ilyen kis bizonytalan sokszor, mert ezt hoztam otthonról. Nem önsajnálat akar ez lenni, tudom, hogy sokaknak vannak ilyen szüleik. De valaki kapott-e már elismerést arra vonatkozólag, ahol tart, vagy akár bármiben, hogy most jól csinálta? Ha nem, akkor vajon rendben van-e ez így?
válasza:Hány éves vagy és milyen nemű?
Milyen szakmában vagy sikeres, mik a feladataid? Milyen munkakörben dolgozol?
A feltett kérdések megválaszolása nélkül nem tudok érdemi tanácsot írni.
válasza:Vannak ilyen szülők. Az enyémek is ilyenek. Nem számít mit teszek, soha nem elég jó és találnak benne hibát, ők jobban tudnak mindent, én csak a gyerek vagyok és kuss a nevem ( felnőttként is )
Ritkítsd a kapcsolattartást velük és talán észreveszik magukat.
válasza: válasza:"El lehet azt bármikor is érni, hogy tiszteljenek a szüleink?"
Szülőtől függ. Jobb kérdés, hogy el kell e érni? Olyan keretet és elvárást raknak eléd, amire egyáltalán van lehetőséged megfelelni? Nem inkább az lenne a normális, ha tisztelnének téged azért aki vagy, ahelyett hogy eredményeket kellene elérned?
"mindig ők tudták jobban azt is, hogy nekem mi a jó, a saját döntéseimet lehurrogták, hülyeségnek nevezték"
Tehát lenéznek, alul kezelnek téged és a döntéseid, vágyaid lehordják.
Te pedig nekik akarsz megfelelni. Miért? Mi értelme van ennek? Mi értelme olyannak próbálkozni megfelelni, aki nem tisztel téged, lehurrog és olyan elvárást rak eléd, amit nem tudsz elérni? Akkor is, az elért eredményed miatt tisztelnének, nem miattad. Ők a képet tisztelnék, amibe belehelyezted magad.
Az én apám MINDENRŐL negatív véleményt alkotott, mindenről annyira azt gondolta, hogy érti. Egy gyári munkásról beszélünk, aki több évtizede ugyanazt csinálja, ha nem dolgozik akkor alszik vagy üvölt. A gyerek, ha nem erős és független, akkor a szülői szellemhez annyira kötődik, mintha agymosott lenne. Nem kell nekik megfelelni. Ők is csak emberek, egyenrangúak veled, attól hogy a szüleid. Annyiszor látom ezeket a problémákat az embereknél, de számomra pedig egyértelmű, hogy aki nem bánik velem jól és őrjöng, hát már be is kategorizálom a fogyatékosok közé és tudom, hogy vele nem kell foglalkozni, mert úgysem érti amit mond, sem a világot.
válasza:szerintem inkább rázd le őket .
nem voltak korrektek veled
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!