Mi a véleményetek saját magatokról?

Ez picit hosszú válasz lenne :D

A külsőm átlagos vagy talán átlag alatti. A belsőm undorító.

Mások átlagosnak látnak kívül-belül, azt hiszem.

Az 1980-as években születtem, anglisztikát és informatikát tanultam. Először a vendéglátásban, majd informatikai területen dolgoztam.

Ha jól számolom, hétszer tört össze a szívem eddig, közben a 2000-es években megnősültem. Egyik szülőm meghalt a 2010-es években, gyerekem nincs.

A külsőm visszataszító, így nem feltétlen közeledik emiatt szinte senki sem hozzám. A belső ezzel szemben egy fokkal jobb, mert érzékeny vagyok, így érdekesnek tartanak páran.

AZ életem kb. olyan, mint az egyik kedvenc idézetem:

„A legjobbat akartuk a szokásosra sikeredett” (Viktor Csernomirgyin) <F38>

Légy jó Kérdező:)!

Csinosnak tartom magam habár évek teltek el úgy hogy ennek az ellenkezőjét gondoltam. Mostmár eljutottam arra a szintre hogy magamnak akarok tetszeni nem másoknak.

A belsőm nagyon erős legyőztem pár olyan dolgot amibe bár beleroppantam de ennek ellenére ittvagyok. Ez emlékeztet hogy mi minden érhet még és legyek hálás az unalmas napokért is.

25/N

Kis túlzással, de valamilyen szinten gyűlölöm magamat.

Leginkább azért, mert nagy rajtam a súlyfelesleg, aminek a leadásában már többször is kudarcot vallottam. Viszont mindig megpróbálom újra. 120 kg-ról indultam, most vagyok 117.5 körül a 185 centimhez. Leginkább egy ogréhoz tudnám hasonlítani magamat.

Régen érzelmes típus voltam, mára viszont üres vagyok belsőleg. Végig kellett néznem tehetetlenül ahogy egy számomra fontos hozzátartozóm szervezete teljesen leépül és meghal, miközben az orvosok semmit sem tudtak kezdeni vele, de a korházi ágyra szükség volt, szóval hazaküldték, hogy ápoljuk mi.

Ezt és még sok más negatív tapasztalatot - amit nem említettem - leszámítva nem érzem, hogy megtört és kiégett ember lennék. Szabadabbnak érzem magamat, amióta nem érzelmi ösztönlényként élek.

20/L

175 cm vagyok, amit túl magasnak érzek és sovány is, ami miatt piszkáltak is, pedig a BMI -m az egészséges értékeken belül van.. De már dolgozok egy szebb alakon :)

Nem vagyok elég határozott és az átlagnál csendesebb is vagyok, mind a kettő tud idegesíteni, de a második kevésbé.

Szeretek a saját fejem után menni, közben pedig meghallgatni/ kikérni mások véleményét, ebből pedig gyakran van/ volt konfliktus köztem és a szüleim közt.

Úgy érzem, hogy kiégés határán vagyok, mert már nem hoz lázba a tanulás, a hobbijaim, gyakran halogatok, majd az utolsó pillanatokban kapkodok. Régen pedig a szorgalmamról voltam "híres".. Az utóbbi időben sajnos hamar fel tudom kapni a vizet, ez pedig idegesít és szeretnék ettől megszabadulni.

Viszont, ha valamit a fejembe veszek, azokat teljesítem is, maximalista vagyok, ami nem mindig pozitív tulajdonság.

Sokan jó hallgatóságnak tartanak, és olyannak, akivel komoly témákról is lehet beszélni, de közben light-osabbakról is.

Viszont annak örülök, hogy spontánabb lettem és már egyre jobban ki tudok állni magamért.

Az első benyomás rólam nem igazán szokott jó lenni, eleinte csendesebb vagyok és zavarban vagyok, nem mindig tudom, hogy "mit csináljak az arcommal". Emiatt fura fejet vágok (állítólag, de nem direkt csinálom!) és az emberek elkönyvelnek egy öntelt libának, pedig csak szimplán zavarban vagyok :( ezen is nagyon szeretnék változtatni, mert nagyon szívesen beszélgetek, ismerkedek, de így ugye nem a legkönnyebb.

Pont emiatt, a rosszul elsült első benyomás miatt, többen mondták már nekem, hogy pozitív csalódás vagyok, mert nem ilyennek gondoltak. Ezt főként gimiben kaptam meg, mert ott nem sikerült hamar feloldódnom, mert az osztály lányainak 85%-a elég karakán volt, velem ellentétben.

Bőven van még hová fejlődnöm és javítani is bőven van mit, de remélem sikerül majd hamarosan :)