Rendkívül nagy megfelelési kényszert sikerült valakinek legyőzni, hogyan?

Ignorálom az embereket egyszerüen akik mellett megeleltségi kenyszerem van ami nem is nehéz mert igy hogy görcsös vagyok, kerülnek is.

Aztàn végre lazithatok.

A düh, megelégeltség érzése hozott ki ebből még nagyon régen. Elegem volt abból, hogy meg akarok felelni, hogy elnyomom saját magam. Miért kellene nekem elnyomni saját magamat mások miatt? Miért nem nekik kéne magukat elnyomniuk? Honnan jött ez az irracionális következtetés, hogy én nekem meg kéne felelnem másoknak? Dühös voltam, és egyenesen felvállaltam, ha valaki megbántódott a semmi miatt, ha keresték bennem a hibát. Vártam, hogy találjanak bennem hibát, hogy mutogassanak, és a szemükbe mondhassam (képletesen), hogy akármennyi hiba is van bennem, akárhogy is elrontottam akármit, engem nem érdekel, mert nem tartozom senkinek semmivel, és tegyen a világ amit akar. Ez még a lázadós korszakom kezdetében volt, 14-15 évesen.

"mikor beszélnek majd úgy velem mint ahogy senkivel se mernek"

Amikor erre a gondolatomra került sor, arra gondoltam utána, hogy beszéljenek úgy velem. Próbálják meg, hogy megvédhessem magam, vagy léphessek ellene. Ekkor kijöttem a gondolataim közül, és a valóságra koncentráltam, ahol meg is tudtam oldani a problémát, és nem voltam leláncolva a gondolataimban egy képben, ahol csak leüvöltenek, én meg csak fájdalmat érzek. Más "térben" helyeztem el a szituációt, olyanba, ahol nekem van hatalmam változtatni az eredményen.

Amikor valaki rám förmedt, vissza förmedtem rá. Ez még egy kezdeti gyakorlata volt annak, hogy a világban már nem vállalok fel szubmisszív szerepet. Természetesen sok veszekedésen mentem át, de azok nem ijesztőek, amikor már nem érdekelnek és nem félsz. Csak attól kéne tartanod, ha megvernek, de attól se kéne félni, mert ha nem vernek meg keményen, nem esik igazán bántódásod.

Az, hogy szubmisszív állapotból átlépsz a dominánsba és az erősbe, vagy semlegesbe, olyan, mint amikor a sötéttől félsz, és mégis belépsz a sötét szobába. Kilépsz a komfortzónádból, szembenézel vele, és az a pillanat, amikor belépsz, elfogadod és rájössz, semmivel sem rosszabb, abban a pillanatban változol meg. Ez nehéz, ehhez kell elengedés. Elengeded a következményeket, amiktől félsz.

Tudom miről beszélsz, én is hasonló személyiség vagyok, csak talán nem ennyire. Azt tanácsolom, hogy szeresd magadat és légy jó véleménnyel magadról, mert ez neked is jó és kifelé is ezt sugárzod. Ha azt sugárzod, hogy értéktelen vagy és nem vagy szerethető, az emberek eszerint fognak kezelni.

Az emberek nagyobb része pedig nem olyan, hogy ok nélkül leüvöltené a fejedet. Ne így állj mindenkihez.

Figyeld meg, hogy mások hogy viselkednek egy kellemetlen szituációban és tanuld meg tőlük, amit érdemes.

Mindenkivel úgy bánj,ahogy ő bánik veled. Ne hagyd magad elnyomni, kihasználni. Ha valaki meg akar változtatni,pattanj le mihamarabb.

Aki kritizál, annak magával van baja.