Boldogít téged, ha segítesz másokon?

Nem különösebben boldogít, de azért segítek.

Igen! Én határozottan boldogságot érzek, amikor azt érzem, hogy jót tettem és ezért keresem is a lehetőségeket...

Csak ha szívből teszem. Kötelesség nem boldogít. Pl. odajönnek hozzám tarhálni, azt utálom és zaklatásként élem meg, de amikor önként adok és nem kényszerből, az boldogító!

3-as válaszolóval egyetértek.

Igen, nekem felemelő érzés támogatni a fogyatékkal élőket, beteg gyerekeket. Ők akiket támogatok.Őnhibájukon kivül vannak ott ahol. Pénzzel, es egyeb segitseggel szoktam öket.

Ha nem elvárás, akkor boldogít.

Hát, a logika miatt teszem meg. Annyira nem boldogít, de jó ésszerű dolgokat tenni.

Régen igen, ma már nem. Miért? Mert kihasználnak a jóindulatom miatt.

Nem kötelesség de nem is boldogít. Inkább vannak ezek az alap dolgok hogy ha elesik valaki felsegítem vagy segítek feltenni a nagy táskát a tömegközlekedésen, átadom a helyem ha látom hogy az illetőnek szüksége van rá. Ezek ilyen normális mindennapi dolgok, nem érzem magam hú de terézanyának tőle, inkább ösztönből jön. Másféle segítséget nem adok idegeneknek, barátnak is csak akkor ha a saját dolgaim nem kerülnek veszélybe miatta. Amikor állatokon segítek, az viszont kifejezetten boldoggá tesz, maga a tudat hogy most az általam vitt kaját megeszik vagy hogy abból a pénzből egy kidobott állat életminősége javul. A sétáltatás meg kifejezetten win-win helyzet mert nekem is szükségem van rá terápiás céllal.