Arányban van a fizetésetek a költségvetéssel?

Hálistennek több dologra nem kell költenem amikre sokaknak igen. Ennek ellenére általában úgy spórolok hogy az már extrém. Kivéve a kaját, ott azért van elvárás, de ne a bio-ra gondolj meg az alternatív dolgokra. Húst pl a Tescoban soha nem vennék, de ha húst akarok enni akkor veszek akció nélkül is.

Fizetés 60%-át félre tudom tenni, most decemberben szinte az egészet. Drága hobbijaim nincsenek, ez egy ilyen saving időszak.

Praktikus ember vagyok, nyilván többet költenék, ha több pénzem lenne, de azt is praktikus dolgokra, nem valami szarra, amiből az olcsóbb koppra ugyanazt tudja.

Például legutóbb, mikor emelkedett a bérem, az életmódomba és a megtakarításaimba tettem a többletet: többet szánok onnantól minőségi ételre, minőségi kozmetikumokra és többet rakok félre.

A következő emelésemmel valószínűleg ez már nem lesz szempont, hiszen a mostani ételek elégségesek egészségmegőrzés és sporttáplálkozás címszó alatt és egy drágább árkategóriájú kozmetikum nem elégíti ki semmilyen igényem pluszban, amit a mostani ne tudna. Valószínűleg a megtakarításaim mellett például a szórakozásra fordított pénzt fogom növelni, mert szeretek vendégeskedni és tök jó lenne ezekre az alkalmakra több pénzt szánni. És így tovább.

Szóval biztosan találok helyet a plusz bevételnek, de mindenben van egy határ, ahonnan egy drágább árkategóriájú termék nem képvisel számomra többletértéket vagy egyszerűen nem szolgálja ki több igényem. Ha egy karóráról van szó, ezt a határt nagyon könnyen el lehet érni nálam. Kocsiban is viszonylag hamar megvan az a szint, ahonnan azt mondom, "minek". Akkor sokkal inkább kitalálok magamnak valami új hobbit, például jelentkezek egy új képzésre, veszek egy hangszert, veszek motort, minthogy 3-al jobb órát vegyek és nézegessem (és ne tudjak neki örülni). Ha nagyon sok pénzt keresnék, idővel azon kezdenék el dolgozni, hogy minél kevesebb időt kelljen pénzkereséssel töltenem, például ne kelljen bejárnom. Előbb gyűjtenék úgymond erre, mint státuszszimbólumokra.

Nehéz válaszolni, mert nálam ezek változó dolgok.

Egyrészt nyilván arányban van. Tehát 160-180 ezres fizetésből amivel kezdtem 6 éve egy cégnél örültem, hogy fizetem az albérleti szobát és tudtam félre tenni. Így vettem 1-2 apróságot.

Később 250 ezres fizetésem volt az már nagyobb ugrás volt. Aztán emelték 300-ra + év végi prémium. Akkor vettem 160 ezerért telefont, meg egy jobb biciklit, stb.

Igazából ez az a pénz volt amivel úgy voltam, hogy lakásom sosem lesz belőle, akkor legalább legyen meg az a pár tárgy, dolog amire vágyom.

Aztán most ott tartok, hogy 500 ezres fizetés. Ez volt a nagyobb lépés. Önálló elbérletet vettem ki, de mellette így is a fele fizut félre teszem. Így most elérhetővé vált a saját lakás mint álom. Ezért inkább mondok le dolgokról, és lakásra gyűjtök.

Ha a lakás meglesz, akkor biztos lesz megint mondjuk 1 évem, amikor nyilván berendezem, bevásárolok, és onnantól megint jöhet a gyűjtögetés egy újra, nagyobbra.

Ez szerintem egy tök jó kérdés.

Én rövid és hosszú távon is ésszerű kereteken belül elég változatos vagyok szerintem.

Vannak spórolósabb időszakaim, pl néhány hónap, amikor elhatározom, hogy csak a minimumot költsem, valamikor ráunok, és meglepem magam valamivel, akár olyan dologgal is, ami aránylag drágának mondható a fizetésemhez képest.

Inkább az a lényeg, hogy ne hülyeségre költsem.

A hobbi meg nem hülyeség, mert az ember nem egy robot, valamiről szólnia kell az életnek.

És itt rá is térek a hosszabb távú változásokra.

Sose költöttem ész nélkül a pénzt, de ahogy öregszem, egyre inkább rájövök, hogy úgyse viszem magammal a pénzt a túlvilágra, 70 évesen meg nem azt akarom mesélni az unokámnak, hogy egyszer nyáron összespóroltam x ft-ot, hanem azt, hogy egyszer nyáron 35 thai qrvát csináltam meg.

Szóval ez az arányosság képlékeny dolog, mert nem csak azt kell nézni, hogy fizetés arányában milyen értékű az amit veszel belőle, hanem az is, hogy téged mennyire tesz boldoggá, mennyire tudod kihasználni.

Hangsúlyozom, ésszerű keretek között!

Egyébként hosszútávon, visszatekintve erre a pár aktív (pénzkereső) évtizedemre, alapvetően igen, szerintem arányosan költök.

Se szarrágó nem vagyok, se eszeveszett pénzherdáló.

És igen, tudatosan a fizetésem arányában költök!

Ha kevesebb a pénzem, vagy épp nincs munkám, (ez előfordul nálam) akkor kevesebbet, ha több pénzem van, akkor is annyit, hogy tudom, hogy ez nem marad így örökre, tehát félreteszek, és ennek tudatában költök.

Arányban. Kevesebbet költök, mint amennyit keresek.

3ezer eurós órát akkor vennék magamnak, ha már a pénzem dolgozna helyettem és a következő 60 évemben nem kellene kötelezően bejárnom dolgozni+ emellett mindenem megvolna.

Mindig úgy költekeztem, hogy tellett rá, de az elmúlt időszakig nem feltétlenül tettem félre minden hónapban. Lekopogom, baromi szerencsés családi háttérből jöttem (volt örökölt lakás, egyetem alatt otthon lakhatam rezsi nélkül stb.), és úgy voltam vele, hogy ameddig ki lehet élvezni az életet, addig kiélvezem. Mondjuk a márkás dolgok max. sminkben érdekelnek, de ott is van egy lélektani határ, hogy milyen összeg felett nem költenék sosem. De pl. élményekre sosem sajnáltam a pénzt, pl. színházra, utazásra.

Az elmúlt pár hónapban kezdtem el tudatosan félretenni. Ott sem olyan szinten gondolkodom a költekezéseimről, hogy az adott cuccot, amit kinéztem magamnak, milyen fizetés felett vennék meg, hanem hogy ha félreteszek egy adott összeget, mennyi pénz marad meg, és ha levonom belőle a rezsit / számlákat, a kaját, a fitneszbérletet, meg olyan dolgokat, amiket sürgősen be kell szerezni / ki kell fizetni (pl. elromlott vízforraló; új télikabát az elrongyosodott helyett stb.), akkor mennyi marad, és abból eldöntöm, hogy a "kívánságlistámon" fent levő cuccok közül mit veszek meg. Van, hogy pl. megveszek egy kézműves táskát 40ezer Ft-ért, mert annyira tetszik.