Az emberek miért mindig a háborúkat sírjak vissza?
26 éves vagyok, több mint 15 éve netezek és ez alatt az idő alatt rendszeresen láttam embereket sírni azon, hogy jaaaj mostanában mennyire elkorcsosultak a férfiak (beraknak egy képet melegekről) de bezzeg régen!! Itt meg beraknak egy háborús képet ahol férfiak sáron, mocskon, húgyon, szaron másznak keresztül, hogy agyonlőjék egymást pár gazdag ember érdekei miatt.
Mi annyira vonzó a proliknak a háborúban, hogy nem csak hogy nosztalgiával gondolnak vissza rá, de ezt tartják az emberi lét etalonának?
Ne ferdíts.
Amikor a háborús képet rakják be, akkor nem a háborút sírják vissza, hanem az emberek életrevalóságát és keménységét.
Ma meg a 26 éves már 15 éve netezik, közben meg egy müzlit is odaéget és egy ereszcsatornát se tud kipucolni vagy egy ikeás bútort összerakni, de azért még mindig otthon lakik és a szüleire panaszkodik.
Szerintem azt szemléltetik a képpel, hogy milyen a férfi.
Azért valljuk be egy 40kg-os slim farmerban..
Szóval csak a összehasonlítás végett.
Ez egy nagyon tipikus pszichés defektus. Gyakorlatilag a saját életének nehéz időszakait nem sikerült magában helyretenni, ezért ahelyett, hogy próbálna feloldást találni (amivel ugye elismerné, hogy végülis ő nem kezelte jól a helyzetet, illetve hogy TÉNYLEG történt valami az életében, amivel nem tud lelkileg megbirkózni), inkább mást okol.
Nem a háborút sírják itt vissza, hanem a katonaságot. A kötelező sorkatonaság rengeteg embert megnyomorított lelkileg, ugyanis rendszeresen megalázták őket. Mivel akkor nem volt még a pszichológia ennyire fejlett, mint ma, nem is kaptak erre semmiféle támogató megerősítést, csak hogy "férfi vagy, viseld el". Gyakorlatilag kineveltünk iylen szempontból jó néhány generációnyi lelkileg torzult embert. Félre értés ne essék, millió fajta lelki torzulás van a világon, ez csak egy közülük, tehát nem ezt tartom minden eredetének...
De a mai fiatalok ugye nem mennek át ilyen szinte megaláztatáson és kényszeren, mint a sorskatonaság, így kvázi egy belső irigység szólal meg az ilyen emberekből. "Én ott voltam, én végigéltem, mert azt mondták, muszáj - akkor neki miért nem kell? Ők miért parádézhat ilyen ruhában, miközben engem agyonvertek volna érte?" Stb. Sok más helyzetben is feljön ez, nem csak a katonaság kapcsán. Ráadásul épp azok az emberek szokták hajtogatni a katonaság jótéteményeit, akiket a leginkább megtört az az időszak. Hosszabban inkább nem megyek bele, mert az már regény-terjedelem :)
3:" Ma meg a 26 éves már 15 éve netezik, közben meg egy müzlit is odaéget és egy ereszcsatornát se tud kipucolni vagy egy ikeás bútort összerakni"
Hát inkább égetek oda egy müzlit, mint hogy katonaként állatként bánjanak velem és embert kelljen ölnöm parancsra....
"Ha a háború jelenti az életrevalóságot és keménységet, akkor én inkább nem akarok kemény lenni, 3-as....."
Meg sem értetted a mondanivalóm.
"Hát inkább égetek oda egy müzlit, mint hogy katonaként állatként bánjanak velem és embert kelljen ölnöm parancsra.."
Te sem értetted meg a lényeget. Itt kezdődik a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!