Az emberek miért mindig a háborúkat sírjak vissza?

Visszasírom azokat az időket, amikor az emberek még anélkül segítették a szüleiket, hogy zsebpénzzel kellett volna noszogatni őket. Amikor a 15 éves srác teljesen természetesnek vette, hogy kiment a helyi erdészeti vállalkozóhoz, hogy munkát kérjen a nyárra, amiből megvehette azt, amire vágyott, majd hazament és segített az édesapjának a ház körül. A lányok szó nélkül és szívesen segítettek az édesanyjuknak főzni, teríteni, mosogatni, varrni, ültetni, nem csak elmentek csavarogni, majd otthon az a két marha megcsinál mindent.

A legjobban pedig a tiszteletet hiányolom azok felé, akik nevelték, iskoláztatták, erejükön felül tartották el őket.

Ennek semmi köze a háborúhoz vagy a nemi identitáshoz, ez csak a tisztelet és kötelességtudás teljes hiánya az olyan generációkban, akik készen kaptak mindent születésüktől fogva, majd ezt az értékrendet tovább torzítva adják át a gyerekeiknek.

Az ilyen eltorzult értékrendű emberek hiszik azt, hogy az életkezdés nem lehetséges 20-30 éves kor előtt, mert addig is mindent készen kaptak, teljesen természetes, hogy most is erre várnának.

Ezt megértetni azzal, akit már torz szellemben neveltek szinte lehetetlen.

23-asnak: " A lányok szó nélkül és szívesen segítettek az édesanyjuknak főzni, teríteni, mosogatni, varrni, ültetni, nem csak elmentek csavarogni, majd otthon az a két marha megcsinál mindent."

Szóval a te olvasatodban a lány egy cseléd háztartási, gondolkodásra képtelen rabszolga.

" A legjobban pedig a tiszteletet hiányolom azok felé, akik nevelték, iskoláztatták, erejükön felül tartották el őket. "

Ez tekintélyelvű gondolkodás. A tisztelet nem jár automatikusan, ki kell érdemelni. A kor önmagában nem érdem. A tiszteletet úgy kell kiérdemelni, ha példát mutatunk másoknak.

Japánba is eljutott a modern kor mégis sikerült megtartaniuk nagyon sok értéket az előző évtizedekből. Az, hogy a mostani fiatalok hogyan viselkednek, az csak azért lehetséges, mert valamelyik másik generáció nem tudta továbbadni azt a kulturát, amit most elvárnánk. A probléma forrás valahol a mostani szülők és nagyszülők között keresendő, nem pedig a mostani gyerekeknél, akik még nevelés (vagy éppen annak hiánya) alatt állnak.

És ez még csak 1 szegmense a kérdésnek, teszem hozzá.

Elég furcsa elképzeléseik vannak a világról itt egyeseknek.

Látom, hogy többen összekapcsolják az olyanokat, hogy egy férfi hogy tud magáról gondoskodni, meg mennyire férfias (külsőleg vagy belsőleg) a katonasággal vagy a régebbi időkkel. Érdekelne, hogy akik ilyenekkel dobálóznak mennyire olvasottak és/vagy milyen idősek? Ugyanis ez mindig is neveltetési kérdés volt. És nem, a katonaságtól nem lettek izmosak a férfiak. Az lett izmos, aki dolgozott a fizikumán. A katonaság önmagában kevés volt ehhez. Meg jöttök azzal, hogy 40 kiló meg slim farmer. Már bocs, de láttál te valaha képeket katonákról? Vagy bárkiről? Akár tanyán élőkről? Sokszor borzasztóan lesoványodott, szikár alakokat találnál a fotókon. Még a tanyasi és munkásemberek voltak a legszívósabbak, de a katonák között konkrétan aszottak voltak sokan. Nem mindenki, de sokan. Igen, slim farmer nem volt, ezért mondjuk nem látszott rajtuk néha, mennyire soványak és gyengék. De akkor reálisan megint ott tartunk, hogy más a divat. A XVI. században meg harisnyát és magassarkút hordtak a nemes férfiak. És? Ahány kor, annyi divat, annyi szokás, lépjünk tovább! 10 év múlva szégyelled majd szinte visszanézni, hogy néztél ki ma. 100 múlva meg majd rajtunk is röhögnek, hogy mi ez a haj, mi ez a gönc rajtunk. Ez ilyen.

A férfiak régen is, most is annyira életképesek, amennyire megtanítják őket. És nem a sorkatonaság oldotta ezt meg, hanem hogy mennyire volt valaki fogékony a tanulásra, illetve hogy mennyire nevelték belé mindezt.

"Még a müzlit is odaégeti" - bocs ha nem idézem pontosan, de valaki ilyesmit írt. Most komolyan, részletezzem? Hány száz évig volt a nő dolga a kereszténység felvirágozása után az, hogy a konyha automata berendezése legyen? Hogy a férfiak készen kapták az ételt, ha nem, akkor ütötték a nőt? AZok a férfiak szerinted "nem égetik oda a müzlit"? Ó, dehogynem. Akkor is voltak, akik életképesek voltak önmagukban, meg akkoris voltak, akik nem.

Az, hogy most a telóját nyomkodja mindenki, az nem jó, ez tény, de ennyire ne sarkítsuk ki! Az értelmetlen telónyomkodás kvázi pótcselekvés. Régen is megoldották. Vagy tévézett, vagy régebben előtte jojózott, vagy régebben előtte hevert a fűben és zabot hegyezett.

Egyébként mindez ugyanúgy elmondható a nőkről is. A nő sem úgy születik, hogy takarításra meg főzésre termett, hanem egyszerűen a lányokat hamarabb befogták iylenre, mert így voltak kiházasíthatóak azokhoz a férfiakhoz, akik nem tudtak főzni ugye. Megteremtették az igényeket, gyakorlatilag. Ma már nem ennyire erőszakos ez mindenhol, bár kicsiny hazánk ilyen téren is igyekszik a lehető legelmaradottabb maradni.