Nincs kedvetek végre abbahagyni a szorongást?

10.

Pl. ha leírja, hogy legyél egyéni vállalkozó vagy ilyesmi a hobbid területén - az Egyesült Államokban, Kanadában stb. teljesen életképes.

Magyarországon ahol jelenleg sarcoló adórendszer van, sajnos nem. És szinte minden más területen is ez történik, hogy ott működik, itt nem. Mert itt szegénység van. Nagyon durván. Ami pedig "állami" az általában automatikusan gagyi is, sajnos, mert kilopnak belőle mindent amit lehet. Ez a Kádár-korszak "öröksége", akkor kezdték el ezt és ez a tradíció megmaradt máig. Nem is lesz vége.

11.

Több, mint egy gondolat. Az ellenkezője a kóros elbizakodottság szintén, csak azt valamiért pozitívnak értékeli a világunk jelenlegi rendszere, holott az sem jobb, csak látványosabb.

9-es vagyok

#10

Nem akartam ezzel túl nagy vitát gerjeszteni, azért gondolom, hogy kijelenthetem, hogy ki lehet ebből lépni, az azért van mert nekem sikerült.

18-évesen eljöttem otthonról és a saját életemet élem (igen Magyarországon). A kezdeti egyetem melletti mellékállások helyett, most viszonylag jó állásom/fizetésem van, mint szoftvermérnök. (Igen voltak évek amikor a hét néhány napján csak 1-2 órát aludtam)

Máshonnan megközelítve a szorongás nagyon nem csak az anyagi helyzet miatt alakulhat ki. Önértékelési problémák, rossz közeg stb...

Egyetlen egy dolog közös az összesben, nem a környezet fog téged kivezetni a bajból. Sajnos szerintem a Kádár-korszak másik fontos öröksége az amit látok nagyon sok közelemben élő, zömében idős emberen, hogy az államtól várjuk a megoldást.

És nem, a pénztől önmagában még senki nem lesz boldog.

14.

Bárcsak úgy lenne, de ez nem így működik. Érződik, hogy sosem élted ezt át, így könnyű fikázni és gúnyolódni.

"Igen voltak évek amikor a hét néhány napján csak 1-2 órát aludtam"

És ez az amit nem mindenki tud megtenni. Nekem is volt egy ilyen időszakom, igaz csak pár hét - kórház lett a vége. De ismerek még olyan embert, aki szintén így járt hasonló szituációban. 1-2 óra alvással csak nagyon kevesen bírnak talpon maradni. Főleg úgy, hogy még teljesíteni is kellene mellette.

Ez így megint csak néhány szerencsésnek működik, akik vagy így születtek, vagy "jól bírják a kínzást".

15.

Igen, ez igaz, valóban nem a pénztől - annak csak kötelező lennie, hogy ne legyél boldogtalan amiatt, mert emiatt kell aggódnod. De nem boldogít, ez igaz.

Az államtól pedig nem érdemes várni semmit, ez is igaz. Csak hát... az állam mint gáncsoló, hátráltató tényező jelenik meg. Pl. ha vállalkozol telepakol adókkal és járulékokkal, mindenféle papírt vár el és elég egyet hibázni, máris jön az ellenőr és kapod a büntetést. Főleg ha "útban vagy" valakinek aki "fontos".

Azt, hogy ezt nem mindenki tudja megtenni be tudom látni. Nyilván az, hogy ennek kórház lett a vége egy jelzés arra a szervezetedtől, hogy ezt inkább ne. Ettől függetlenül hiszek abban, hogy mindenkinek vannak lehetőségei és mozgástere, csak keresni kell őket.

Meg kell próbálni mindig a dolgok jobbbik oldalát nézni.

Például amit írtál hogy "jól bírják a kínzást". Én ezt soha nem étem meg kínzásként, tudtam, hogy nem fog pár évnél tovább tartani. Volt rengeteg jó pillanat, mikor mondjuk az éjszakai műszak vége és az első egyetemi óra közötti két órában megittunk pár sört.

Most is ezekre emlészem inkább és mindig mosolygok rajta, illetve akkor is ezekbe kapaszkodtam, nemm pedig a kesergésbe.