Mi a jobb? Ha tiz hajlektalannak adunk fedelet a feje fole es etelt vagy ennek az arabol takarot es egy pohar jeiwd tead annyinak amennyi kitelik belole?

Vannak ilyen tesztek. Olvastam olyasmiről. Hogy az egyik állam kitalálta hogy x munkanélküli senkinek havonta ad x (asszem)eurot, nem kis összegeket kaptak, és végigtesztelték hogy 1 mulva melyikből mi lett.

És asszem 3% alapozott és állt talpra konkrétan. Azaz 1 ev leteltével teljesen átlagos élete lett (munkája ill vállalkozásuk volt es lakhatásuk is stb)

A magyar hajléktalanok zöme csoda ha tud írni, olvasni, nemhogy vállalkozást nyissanak illetve beindítsák önállóan saját karrierjüket. Az alkoholizmusról nem is beszélve.

Ha adnánk nekik pénzt addig innának míg tartana. Fedélt meg nem tudunk adni a fejük fölé mert nem telik, kell stadionokra a pénz.

Fedél alatt nem feltétlenül 10 házat kell érteni.

A Nagykanizsai önkormányzat pl iglukat vesz.Lényegében ez is fedél, hogy ne fagynak meg.

Sok hajléktalan nem megy be a szállóra.

Szerintem 10- nek fedél és étel.

#5-os, köszi, mondom, hogy csak értetlen vagyok, így máris világos! Szóval, szerintem célszerű lenne külön választani a hajlétalan és az éppen hajléktalanná váló embereket. A frissen hajléktalanná váló emberek (válás, banki hitel, betegség) nem akarnak hajéktalanná válni, nem akarnak lecsúszni, nekik még lehetne, érdemes lenne olyan lehetőséget felmutatni, amivel elkerülheti a klasszikus hajléktalanná válást. Aki már egy ideje hajléktalan - mondjuk, több mint 1 éve - az már hajléktalanná vált mentalitásában és életvitelében is, őket kivezetni a hajléktalanságból szinte lehetetlen. Tehát kell a takaró, és a tea a hajléktalanok ellátására, az újonnan hajléktalanná válóknak viszont egyfajta elkerülő utat lehetne kialakítani.

Nagyon összetett a probléma, tényleg rengeteg köztük a mentális zavarokkal küzdő, akik képtelenek az önállóságra.

Az ember szeret mindent végletekig leegyszerűsíteni, holott a kérdés ennél jóval összetettebb.

Egy biztos: az, ha valakinek takarót adsz, az arra megoldás, hogy ne fagyjon halálra, de amúgy semmivel nem viszi előbbre abban, hogy újra normális emberi életet élhessen. Félreértés ne essék, sokszor óriási segítség, és jópár hajléktalan még most is élhetne, ha lett volna egy meleg takarója... de ettől ő nem lesz újra produktív tagja a társadalomnak, vállalkozást meg végképp nem fog nyitni egy takarótól.

Ha egy házat adsz neki, attól sem biztos, hogy fel fog tudni kapaszkodni. Azt a házat/lakást ugyanis fenn kell tartani, amihez pénzt kell keresni, és ez teljes életmódváltással jár, amit sokan nem tudnak meglépni. Nem azért, mert nem akarnak jobb életet, hanem mert nem tudnak.

Az étellel kapcsolatban pedig egy régi bölcs mondás jutott eszembe: adj halat az éhezőnek, és aznap nem fog éhezni. Tanítsd meg halászni, és soha életében nem fog éhezni.

Ha eredményt akarunk elérni, akkor a lecsúszott embereket módszeresen vissza kell vezetni a társadalomba. Vannak a hajléktalanok között is teljesen reális gondolkodású emberek, nem mindenki a züllőtt életmódja miatt vált nincstelenné. De olyanok is vannak - jellemzően, akik már jó régóta, és saját destruktív életvitelükből adódóan váltak hajléktalanná - akik már szinte teljesen álaltias szintre süllyedtek. Ezért nem is lehet mindenkit egy kalap alá venni. Teljesen más módon kell kezelni azt, aki pár hónapja vált hajléktalanná a devizahitele miatt, meg azt, aki a 6 általánost is alig végezte el, és az elmúlt 30 évben csak az hajtotta, hogy minden nap meglegyen a rakétára való. Utóbbiakkal nyilván nehezebb bármit is kezdeni, de nem lehetetlen. Ennek csak egy aprócska, de fontos része, hogy emberhez méltó körülmények között alhassanak.

De sokukat - most csúnyán fog hangozni - újra hozzá kell szoktatni a munkához és a felelősségteljes gondolkodáshoz. Többségüket lehetne képezni, és szükség is lenne rá, hiszen egy szakmával több esély van talpon maradni, mint szalagmunkásként. És persze lehetőséget kellene adni, hogy a munka világában újra labdába tudjanak rúgni.

Nem lenne 100%-os így sem a siker (ami talán nem is reális cél), de 3%-nál jóval többen tudnának talpra állni.

Abszolút egyetértek #8-kal.

Ha az lenne a kérdés, hogy inkább segítenék kevésnek de sokat, mint soknak keveset, akkor egyértelműen az előbbit mondanám. Inkább adok 10 embernek szállást és munkát, minthogy sok embernek adnék egy meleg étkezést. Viszont csakis annak a 10 embernek segítenék aki alkalmas is rá. A pénz sajnos csak rövidtávú megoldás, ha nem adunk ezeknek az embereknek motivációt arra, hogy újra visszailleszkedjenek a társadalomba.

Hasonlóan gondolkodok a szegénységben rekedt jó képességű emberekről is. Hatékonyabb lenne, ha kevesebb embert támogatnék anyagilag és közben gyakorlati helyet biztosítanék nekik, mintha több embert, de csak anyagilag. Kezdetben lassú lenne, de ehhez nem elég 10-20 év, hogy megoldjon egy komoly problémát.