Szokott ilyen érzésed lenni?

Hogy irritál a tudat, hogy mások is léteznek rajtad kívül. És nem az, hogy a környezeted idegesít. Hanem ha egyedül vagy, és belegondolsz, hogy még más ember is létezik rajtad kívül. Szóval a puszta létezésük gondolata behergel. Elképzelem, hogy otthon esznek a családjukkal, és nevetgélnek, vagy bőgnek egy szakítás után az ágyban. Vagy, hogy nekik is van tudatuk, hogy nekik is lehetnek értelmes gondolataik, hogy rajtad kívül másnak is van személyisége. Szóval, hogy simán élik a kis életüket és ez egy kevert érzést ad. A megvetés, az undor, az utálat és a gyűlölet keveréke.

Ilyet szoktatok közben érezni? Én igen, persze nem ez az alap hangulatom. Néha egy fél órára vagy még kevesebb időre elfog egy ilyen érzés. Utána semmi bajom másokkal, és áldom az eget, hogy nem vagyok egyedül, mert eléggé szívás lenne egyedül boldogulni az egész világon. Csak van ez az önző érzés, és kíváncsi vagyok, hogy másoknak mennyire van ilyene?