Úgy érzem megfulladok! És ha kiadom magamból ami nem tetszik, mindig én jövök ki belőle rosszul. Mit kéne tennem?
Már régen is mikor kisebb voltam, mindig le voltam tolva a suliban a stílusom miatt. Elhatároztam, hogy jólvan akkor nem szólok inkább semmiért, mert úgymond bármikor megszólaltam, csak én kaptam érte, hogy milyen stílusban beszélek. Próbáltam erre figyelni, de én nem hallom egyszerűen, hogy mi a gond azzal ahogy beszélek, és senki nem fejti ki, csak azt hajtogatják, hogy stílus stílus... és kérdem jó de mi van vele,.. hát stílus. Kösz.
És ez leginkább akkor van amikor valami miatt ideges vagyok, valaki felbosszant, vagy valakivel összevitatkozom. De mikor valakinek nem tetszik valami velem kapcsolatban, akkor ő ugyanúgy kioszt, és elmondja a véleményét, tekintet nélkül arra, hogy nekem ez hogy esik, és nem gondolom hogy amikor már beszél indulatból, az annyival szebb "stílusban" teszi. De tényleg lehet valami az enyémmel, a szüleim is mondják sokszor, hogy nem is mindig az a bántó amit mondok, hanem ahogy előadom. És pl a baráti kapcsolataim is itt szoktak először megromlani, mikor én elmondom a nem tetszésem valamivel kapcsolatban, mármint személyesen, mert írásban nem úgy megy át a dolog. De én nem hallom magamon egyszerűen, hogy az amiből vissza kéne venni, és mi az én megnyílvánulásomban annyira bántó. Már ezért nem szólalok meg, de rohadtul unom, hogy nekem ezzel ellentétben meg el kell viselnem másik hisztijét, ordibálását, és flegmázását, mert ha visszaszólok, hát az világi modortalan. Nagyon rossz és folytogató, mert tényleg nagyon sok mindent lenyelek, és amikor már nem bírom tovább és szólok valamiért, rögtön én kapom mindenkitől, hogy milyen kívánni valót hagyó a stílusom. Én nagyon szeretnék rajta változtatni, de nem tudom hogyan. Amikor dühös vagyok nem tudok rá odafigyelni, de amúgy sem mert nem tudom konkrétan mire kéne, hiszen mikor valaki ideges, akkor senki sem kedveskedik a másikkal.
Volt már valaki ilyen helyzetben? Tanács, bármi? Nagyon nyitott vagyok bármire, hiszen ha sokan mondják akkor biztos igazuk van, de nem látom magam kívülről.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat, jó érzés volt, hogy kicsit mellém álltatok, de azért biztos vagyok, hogy bennem is van hiba bőven. Csak nem tudom hogyan változtassak, ha nem tudom pontosan mi az. Nem tudom magamat kívülről szemlélni sajnos. Ma reggel próbáltam anyát erről kérdezgetni, azt mondta, hogy mindenkire ráförmedek hirtelen, meg mindenen fel kapom a vizet. Nekem ez nem tűnt fel, de ezen fogok változtatni, nem akarok az a tipikus hisztis p*csa lenni akihez nem lehet hozzászólni. De azért amikor valamit 50x elmondok valakinek, ugyanazt, napról napra, újra és újra, az azért felbosszant egy idő után, hogy 51-jére is el kell ismételni. Anya szavaiból kivéve leginkább a kérdéseken tudom magam felhúzni. De elgondolkodtam azon, amit a 10-es írt, hogy tudatlan lennék, és ezért viselkedem primitíven. Ez a legrosszabb alternatíva, nagyon bántana ha ez tényleg így lenne. De ezt mindenképp körbe kérdezem másoktól is. Bár, amikor más viselkedik kellemetlenül, azt érzem hogy nem kéne, meg hogy kellemetlen. De balhét én nem szoktam generálni, csak abba a bizonyos stílusomba kötnek bele, tehát nem üvöltök torkom szakadtából, csak felemelem a hangom, mint mindenki amikor ideges, és nem is káromkodom amikor valakivel veszekedem. Mégis bántó tudok lenni. Nem értem. Olyan jó lenne valami felvételről visszanézni ezeket.
Amúgy ha érdekel titeket leírhatom, hogy apukámmal mi volt a vita tárgya, engem érdekel. hogy ki mit szól hozzá
válasza:Mintha rólam írtad volna.
Lehet az alap kisugárzásod, kinézeted nem túl pozitív mások számára. (Ezzel nem azt mondom, hogy csúnya vagy.) Ez sokban hozzájárulhat ehhez.
Én sem értettem sokáig, hogy miért kérdezgetik tőlem azt állandóan, hogy mi bajom van? Miért vagyok mérges/szomorú? Mikor semmi bajom nem volt, sőt még jókedvem is volt, de az arcom az ellenkezőjét mutatta, mert -mint kiderült- olyan az alapállása az arcomnak, mintha morcos lennék.
Én arra jutottam, hogy ez is talán összefüggésben lehet azzal, hogy mikor én azt gondolom, hogy mondok valami ártatlannak szánt dolgot, amit szerintem teljesen normális hangnemben, stílusban teszek, akkor azért is érezhetik mások bunkónak, mert az arcom negatív kisugárzású.
Én magam is találkoztam ilyen emberekkel, akik számomra olyan negatívbak, bunkónak tűnt a mondandójuk, de aztán végiggondolva rájöttem, hogy maga a mondanivalóval nem volt aemmi baj, viszont a kinézete, mimikája, kisugárzása eléggé visazataszító volt.
Úgyhogy én ennek fényében próbáltam sokáig magamraerőltetni széles mosolyt mikor beszélgettem mással, dehát nem kellett sokidő még rájöttem, hogy ez így nem pálya. Egyrészt biztos magyon hülyén nézek ki, mert tuti látszik, hogy kényszervigyorgok, másik meg, hogy nem fogok senki kedvéért magamraerőltetni semmit.
Aki igazán ismer és szeret, az tudja, hogy mikor mit, milyen stílusban mondok. Meg mikor milyen kedvem van. Más meg nem számít.
Ha meg valaki kérdezi, hogy mi bajom, mondom, hogy nincs semmi, egyszerűen ilyen az arcom, ilyen a beszédstílusom. Aztán heló.
válasza:Bocsi a hibákért, késő van..🙄
(13-as)
válasza:Előbb #13-hoz. Nagyon fontos, hogy társalgásban két fél szerepel. És egy dolog, mit szól (viselkedik) az egyik, de sok múlik azon, mikért értelmezi ezt másik. Négy eset van. 1. Jó megfogalmazás, jó megértés (nehéz elképzelni zavart, problémát). 2. Jó megfogalmazás, nem értés (sértődés a vége). 3. Rossz megfogalmazás, jó megértés (vagy elfogadnak ilyennek vagy elkerülnek, a balhé ritka).4. Rossz megfogalmazás, rossz megértés (itt a közös hang szinte elképzelhetetlen, kölcsönös vádaskodás és sok balhé).
A legfontosabb eldönteni, te melyik vagy. Néhány példából kiderül, ha figyelsz. De jó szöveg és úgymond rossz arckifejezés kizárólag a fogadó fél (meg nem értése) következtében siklik félre.
Kérdező! Bonyolultdolog ám a nemtudás. Vannak zseniális emberek, professzorok, akik képtelenek normális kapcsolatépítésre. És vannak általános vagy szakmai ismeretekben rendkívül gyenge emberek, akiket szeret a társaság, kiváló kapcsolatépítők. Ennek mélyebb okai csak pszichológiai vizsgálatokon derülhetnek ki. És ebből még nem következi k a változtatás képessége. Mégis, néhány extrém esetet nem számítva, a helyzet valamennyire mindig javítható, ha nagyon akarja az ember.
Nincs mód itt ezt részletesebben taglalni, ám van néhány kitűnő könyv, amelyből legalábbis megértheti az ember, mi ezen problémák alaptermészete.
Eric Berne: Sorskönyv. Pontosan az itt érintett problémák hátterét mutatja be.
Barbara és Allan Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? az emberi természetek különbözőségéről szól. És főleg arról, mit értünk félre másikban.
Egy azonban biztos. Értelmes ember, ha azt tapasztalja, hogy valakit (indokkal vagy anélkül) elküldenek melegebb éghajlatra, különösen ha durván, nos az ilyeneket értelmes ember a továbbiakban kikerüli. Mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!