Kusza kérdés valamiről, amit nem tudok meghatározni. Mit gondoltok?

Megpróbálom érzékeltetni. Szóval ha valaki rossz hírt mond és én azt mondom, hogy sajnálom, akkor rögtön elszégyellem magam, mert nem sajnálom eléggé, ezért ráteszek egy lapáttal, de ismét szégyellem magam, mert megjátszom magam. Ugyanez, ha örömhírt mesélnek és bármennyire örülök, vizsgálgatom magam, hogy de mi van, ha nem eléggé. Ha segítek valakinek, akkor is megfordul a fejemben, hogy biztos csak azért teszem, hogy jót gondoljanak rólam. Ha úgy teszek valami jót, hogy mások nem tudnak róla, akkor azon aggódom, hogy talán csak abban a reményben teszem, ahogy valahogy mégis megtudják és még jobban növök a szemükben

Ugyanez, ha nem teszek meg valami rosszat és érzem, hogy nem csak érdekből, de agyalok, hogy talán mégis és csak a következményektől félek.

Szóval állandóan gyanúsítom magam érzéketlenséggel és számítással. Tudom, hogy nem ilyen vagyok, de vizsgálgatom, hogy talán mégis és csak a lelkiismeretem akarom megvédeni a saját hazugságaimmal. A leghétköznapibb tetteimet is így gondolom át. Mindenben hátsó szándékot keresek a saját részemről és szeretném azt hinni, hogy nincs ilyen és jó ember vagyok, de mindig elbizonytalanodom. Nem tudom megítélni az igazságot.