Ez milyen tulajdonság?
Nem engedem közel az embereket, nem engedem őket a bizalmamba mert félek.
De elvárom hogy ismerkedjenek velem, és mikor vége egy ilyen ismerkedésnek nyilván rosszul esik, de nem nagyon mert nem engedtem teljesen közel magamhoz. + Szinte ilyen megnyugvást is érzek, hogy nem kell "semmit" tegyek. Valaki érez hasonlóan? Ha igen írja le, lehet rosszul fogalmaztam.
Minimálisan hasonló vagyok: én is nehezen engedek közel valakit is magam mellé. Ha az illető nő, és szép, akkor azt szoktam önkéntelenül tenni, hogy rövid időn belül elmarom magam mellől, elzárkózok a közeledésétől, vagy nem foglalkozom vele, vagy flegmázok vele, hogy ne foglalkozzon velem, holott nagyon-nagyon szeretném, hogy legyen mellettem valaki, de nem, sosem tapasztaltam meg a barátkozás ízét, így nem tudok vele mit kezdeni, így bezárok.
Durva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!