Munka az embereknek alapvetően miért szenvedés?

Egy ismerősöm kiment külföldre dolgozni. Diplomával elég alja munkát kapott. De a tulaj minden nap megköszöni a munkáját. Előtte itthon ilyet nem tapasztalt, csak folyamatos kritikát.

Most szereti csinálni azt amit csinál, pedig kb. a 2/3-át kapja mint egy képzetlen helyi.

Ebben mi a beteges?

Te gondolom valami irodai dolgozó lehetsz, aki egész nap a kisujját mozdítja meg jórészt, de tudod vannak olyan emberek is akik napi 12 órát dolgoznak, elég kevéskéért.

Mondok erre egy példát: a nagymamám 54 éves, napi 8 órát áll a kasszában, valamikor szombatonként is. alig várja, hogy nyugdíjas egyen. Vajon miért?

Nem mindegy,hogy milyen emberekkel dolgozol együtt.Csinálnád szépen a munkád,közben odajön a főnök,hogy dobjál el mindent és kezdj el valami mást(mert ő villogni akar vele az igazgatónak)aztán meg az a baj,ha csúszol az előző melóval.Kollégád b*szik dolgozni és rád hárul az ő része is,ezen kívül napi rendszerességgel egy órával később jön be.Hiába szólsz neki,hogy ketten vagytok beosztva és ő is ugyanannyiért van ott mint te.Főnöknek hiába szólsz,megrántja rá a vállát,mert neki mindegy ki csinálja meg.

Simán meg lehetne könnyíteni a melós munkáját,de minek,te csak egy melós vagy,szívjál szépen.Ha kiadnának rá pénzt,nem lenne mit ellopni.

Na szóval egy pár személyes példa.

Nem beteges.

Szerintem ez a falanszteri rend a beteges, hogy dolgozni kell a nagy közösbe és a szabadidőben minden, amit használsz, a nagy közösből jön. Ez eléggé falanszteri, az elmúlt 50-100 évben lett így, ráadásul ebbe fog belepusztulni az emberiség (környezetterhelések).

Engem mindigis a háztáji, a saját, kézzel készített, termelt, termesztett, főzött vonzott és vonz.

Na mindegy.

A diákok is utálják az iskolát, az miért elfogadott, ha a munka utálata nem az?

Amúgy az a bajom a munkával, hogy kora reggel kell ébredni, nem elegendő alvás után, olyankor, amikor a biológiai órám szerint még éjjel van.

Majd utazni kell, tömegnyomorban.

Ok, lehet, hogy a COVID alatt csak heti 2-szer kell bemenni és nincs tömeg, de a COVID után visszaáll a régi "rend".

Odabent nyüzsgő irodában minden áldott nap ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokat a feladatokat (legalábbis a témakör tuti ugyanaz) kell csinálni mások számára és mások elvárásai alapján.

Majd az ember hulla fáradtan hazaesik, már este van, van pár óra vissza lefekvésig, ha 8 órát akarnál aludni, csak 3 vagy 4 óra, ebben házimunka, tanulás és/vagy gyerek, ja és sportolni is kellene.

Közben a napi 9 órányi nyüzsgő irodában lét, odabent jópofizás és a tömegnyomorközlekedés úgy elfáraszt, hogy a saját barátaimra sincs erőm, mert csak egyedül bírok lenni.

Ráadásul én az az ember vagyok, aki a rendszeresség semmilyen formáját nem szereti és egy-egy témával csak pár napig-hétig foglalkozom szívesen.

És akkor ott van apum és a párja, akik folyamatos munkarendben dolgoznak, kizsigerlő munkáltató, nem katasztrofális, de nem is jó, és nem növekvő fizetéssel. Jó, inflációkövető emelésük talán van, de más nem. Ja és napi 2 órát utaznak (mondjuk én is).