Szerintetek is szomorú élete lehet egy ateistának?

Szerintem a hívők élete sokkal szomorúbb. Ha valaki igaz hívő, nem csak valami álszent kis nyomi, akkor ugye mindent be kell tartania, soha senkivel szemben nem lehet rosszindulatú, házasságig nem szexelhet, és puritán körülmények között kell élnie, plusz retteghet hogy akármit is csinál, pokolra kerül.

Ezzel szemben egy ateista szabad, nem valami mese határozza meg az életét, és tisztában van vele hogy egy életünk van, ki kell élvezni amennyire csak lehet. Ki kell belőle hozni a maximumot és butaság lenne kimaradni jó és tartalmas élményekből, tapasztalásokból valami hülye vallás miatt ami teli van ellentmondással, és egyébként is csak azért jött létre, mert akkoriban csak a papok voltak valamennyire tanult emberek, és ezzel tökéletesen kordában tudták tartani a pórnépet.

@14: Döbbeneteset fogok mondani. Az ateisták és a hívők is emberek, emberi tulajdonságokkal. Vannak köztük jók és rosszak, beképzeltek és szerények, mindenfélék.

Amúgy az ateizmus nem arról szól, hogy csak a Földön van élet :)

Még ki szerint szomorú? Miért?

Nem az ateizmustól függ, hogy valaki szomorú-e.

A hívőknek úgy nagy általánosságban rosszabb.

Van olyan hívő, aki tényleg jól érzi magát a hitében, de ez ritka.

A legtöbb csal. Az is, aki jól érzi magát, és az is, aki rosszul. Ez meg disszonanciát okoz, mert félnie kéne a büntetéstől.

Az ateista meg önmagát adja: eggyel kevesebb oka van, hogy rosszul érezze magát.

Ja, és ha fél a rövid élettől, vagy a rossz haláltól, akkor reménykedhet a tudományban.

Az abban különbözik az istentől, hogy gyakrabban szokott segíteni.

Szomorú? Nem.

Felszabadult és kényszerek nélküli.