Mi volt/mik voltak eddigi életed legnagyobb csalódásai?

Amikor az exem aki állítólag nagyon szeretett tönkre tette az életem a hazugsagaival csak mert szakítottam vele.

Amikor egy srác elhivott egy hetvegi házhoz 3 napra és magamra hagyott mind a 3 nap úgy hogy nem ismertem senkit rajta kívül, s ráadásul be se akartak fogadni. Hazamenni sem tudtam. Én fizettem mindent.

Amikor az apám olyan munkákat vegeztetett velem, amely nem lányhoz méltó (sőt talán fiuhoz sem).

Amikor két hétig güriztem a forró napon minden nap és az ott keresett pénzt oda kellett adjam a szüleimnek mert a házat újították (úgy kezdtek bele hogy pénzük se volt rá). Az unokatesóm tudta hogy oda kellett adjam, de csúfosan megkerdezte mit vettem belőle.

Amikor szakított velem egyik srác mert az exet szerette.

Amikor az akkori pasim azt hazudta hogy álmos, engem haza vitt az esküvőről, ő vissza ment, és berugott, bulizott nélkülem reggelig és el se akarta mondani.

Amikor az apám a barátaim előtt megszegyenitett a viselkedésevel.

Amikor én vettem az ajándékot a tesómmal közös keresztfiunknak, nem fizetett bele, és ő adta oda anyuekkal. Az anyja pedig nekik köszönte meg, én levegőnek voltam nézve.

Az emberek utalnak pedig nem is ismernek.

Hosszú meg a lista.

#2-es vagyok, kifejtem, mert úgy látom a pontozasból, hogy szülőkben nem lehet csalódni.

Ittak.

Gyerekként sokszor éheztem, mert apám részegen eljátszotta a pénzt, anyám meg szimplán elverte.

Anyám vert, ha nem volt pia a háznál. Vert, ha nem volt pia otthon és vert, ha koszos ruhában mentem haza.

Apám verte anyámat, kiverte a fogait.

Soha nem voltam sem érzelmi, sem amyagi biztonságban. Állandóan költöztünk.