Őszintén! Ti mit tennétek, ha a párotok valamilyen baleset folytán elcsúnyulna, hegek lepnék el az arcát, tehát gyakorlatilag a nektek tetsző férfiból/nőből egy csúfság lenne hirtelen?

Konkrét példa. Nővérem 20éve van együtt a párjával. Most 40éves van 2gyönyőrű lányuk. A párját agydaganattal műtőték 10éve ,a nővérem mellette állt

,majd 5évvel később a nővérem agyvérzést kapott az orvosok lemondtak róla ,de a férje nem adta fel ,otthon ápolta ,ettete fürdette,mellette nevelte a gyerekeket és ráadasult kiújult a daganata, ma már ott tartanak hogy a tesóm tud egyedül járni ,enni,fürödni,beszélni még nem teljesen ,de alakul. A párjának kezelésekre kell járnia ,neki 4éve azt mondta az orvos hogy max 5éve van hátra. De kitartó és erős ,mert nem adhatja fel ,ott a családja akik kitartottak mellette mikor szűksége volt rá. Meg mikor még 19éve börtőnbe került akkor se hagyta el a tesóm inkább felrúgta a családi kapcsolatott a pasiért,mert szerette. Na szerintem ilyen az igaz szerelem,jóban ,rosszban ,betegségbe ,egészségben ,hisz erre esküdtek fel.

Az én páromnak is megégett az arca ,nem voltunk még együtt akkor,de nem riasztót ell a külső,szeretem őt és ez a lényeg ,nem hagynám el semmiért. Hisz ő a másik felem a gyerekeim apja.

6 éve együtt vagyunk. 32 éves vagyok, nekem akkor kezdődött az életem, amikor megismertem. Kirángatott sokszor a bajból, figyelt rám, törődött velem, mindig meghallgatott, szeret, tisztel, elvisel, kielégít, neki így kellek, ahogy vagyok. Férjhez mentem hozzá, vettünk egy házat, lett egy kislányunk. Csodálatos apa, továbbra is szerető férj, minden problémánkat meg tudjuk beszélni.

Ezek után nincs az a visszahúzni akaró tényező, hogy ezt a kincset eldobjam magamtól, magunktól. Történjen bármi.

Én ugyanúgy szeretném, de lehet, hogy én még túl fiatal vagyok, és keveset láttam.

Ha nagyszülőtök is képtelen magát ellátni, őt is magára hagyjátok? Nekem legalábbis valami ilyesmi jön le a kérdésből.